2

                                                             Bizalom
                                                         
                                                             Josline Scott
                            USA, Washington állam, New Castle szombat este 7:38
                                                Genevieve Denobili tánc iskola

Josline megcsinálta az arabeszk pózt ahogy azt Ms. Denobili kérte a lányoktól. Josline egész nap balettórákon volt, heti hét napon át, közben magántanulóként emelt szinten folytatta tanulmányait. Fárasztó életmód volt ez egy 17 éves lánynak, de Josline nem bánta. A kevés szabadidőnek köszönhetően csökkent az esélye, hogy felismerik.
Miután megszökött az NHT-ből, az utcákon kóborolt, mígnem egyszer egy cirkáló rendőr autóból fel nem ismerték. Azonnal bevitték az őrsre, és nem telt bele öt óra, már jöttek is érte, azonban nem a szülei, hanem egy úr, Mr. Kyle Richely. Azt állította, hogy a lány szülei nemrég egy tűzvészben meghaltak és hogy ő az apjának harmad unoka testvére, és hogy szeretné Josline-t örökbe fogadni. Mivel Kyle Richelly-nek voltak kapcsolatai, hamar gyámleányának  tudhatta a szőke lányt, akit pár nap múlva felvilágosított: az NHT-nek dolgozott pár éve, akkor jött el amikor elkezdték a tanulmány kísérletet. Aztán azt is elárulta, hogy Josline otthona nem "véletlen" tűzvészben pusztult el. Hogy Mr. Richelly és a felesége Anne miért viselik ennyire szívükön sorsát Josline máig nem tudta meg.
- Jól van lányok!- csapta össze  tenyerét Ms. Denobili.-Mára ennyi volt.
Josline nagyot fújt;
- Azt hittem sosem lesz már vége!-dőlt Callie vállára.
 Callie Davis magas, szőke hajú lány volt, akárcsak Josline, igencsak hajazott Ashley Tisdale-re, bár a világ minden kincséért sem ismerte volna be, hogy példaképének tekinti a lányt.
-Denobili néni ma formában volt- fújt Callie is.
 A lányok a többiek után futottak, akik már az öltözőnél jártak. Az öltözőben lányzsivaj, hideg levegő és különféle parfümök, dezodorok illatorgiája fogadta őket. Josline átverekedte magát a padjáig és ledobta rá magát. Leküzdötte balettcipőjét, és megdörzsölte lábát, igyekezett figyelmen kívül hagyni gyomra korgását, Dél óta nem evett.
-Majd szomjan halok.-közölte a mellette ülő lánnyal, Stevei-vel.
 Stevei rövid állig érő hajkoronával, és apró, törékeny testalkattal rendelkezett, ezen felül végtelenül nyugodt, megfontol személyiség volt, ellentétben Josline kíváncsi, örökmozgó, izgága természetével.
- Én is. Maradt még inni valód?-  tudakolta Stevei.
 Josline leemelte feje fölül a hátizsákját és alaposan feltúrta.
-Sajnos nem.-lengette meg végül Stevei orra előtt az üres vizes palackot.
-Nem iszunk meg valamit a sarki kávézóban?-csapott Callie a lányok térdére.
-Dehogynem! - vágták rá azok.

Tíz perccel később a három lány már a sarki kávézó felé tartott. Josline-t kirázta a hideg, a napokban a szokottnál is hidegebb volt. A lány összébb húzta magán világoskék vászonkabátját. A rövid utat a kávézóig néma csendben tették meg, részben a fáradtság, részben a fagy miatt.
 Mikor végre elérték a kávézót Stevei kitárta az ajtót a lányok előtt, és szépen sorban beléptek. A helyiségben a narancssárga-fehér lámpák fényétől hangulatos kis helyiségben ezen az estén a szokottnál is többen voltak, Josline-on egy pillanatra  eluralkodott a tömegiszony.
-A sarokba üljünk, azzal a cuki sráccal szemeben, talán észrevesz!- mutatta Callie az irányt.
-Cuki srác? - kérdezte Josline.- Te egész véltelenől nem Blaise-zel jársz?
-De, de nem fogadtam örök hűséget- felelt Callie-, És a stírölés tudtommal még nem számít megcsalásnak.-közölte.
-Igaza van!- helyeselt Stevei.
  A lányok leültek az asztalhoz, szemeben  A cuki sráccal. Egy szorgalmas pincérnő rögtön ott termett;
-Segíthetek?-kérdezte mosolyogva.
 Stevei gyorsan átböngészte az itallapot.
-Igen, egy tejes kávét kérnék.
-Én egy csokis fánkot és egy kapucsínót-határozott Josline.
-Én csak egy szójatejes, zsírszegény kávét kérnék-viszonozta Callie a mosolyt.
-De azért kíváncsi lettem volna Blaise arcára, ha ezt hallotta volna-tért vissza Josline az előző témára a pincérnő távozása után.
 Stevei felnevetett, s ezzel egy időben felberregett Josline mobilja.
-Bocsi csajok-fogadkozott. Előkaparta mobilját kézitáskája legmélyéről, majd megnyomta a kijelzőn a kis sárga borítékot.

  "Segíts legyőzni az NHT-t, ne küldj választ, figyelnek! Ez NEM trükk! Találkozzunk három nap múlva Seattle-i   Roy St Coffee & Tea-ban. Pontban délben találkozunk."
Josline-ban megfagyott a vér.  A lányok mellette vidáman csicseregtek, fel sem tűnt nekik, hogy szöszi barátnőjük szép lassan szívinfarktust kap.
"Üzenet feladója:11estan."
-A tizenegyes tanulmány...-motyogta az orra elé.
-Tessék?-kérdezte Callie.
-Mi?-kapta fel fejét Josline-Ja, ... semmi, igazén semmiség, de... nekem, nekem most mennem kell!
-Hogy? De hát még nem is ettél!-hányta a szemére Callie.
-Igen, de most kaptam egy üzenetet apától, rohannom kell, majd máskor bepótoljuk!-hadarta, majd két meglepett barátnője tekintetével kísérve kirohant a kávézóból.


                                                              Rikkie Lawson
                     USA valahol Columbia kerület és Seattle között, vasárnap reggel 8:26

Rikkie az elmúlt órákat egy repülőgépen töltötte, alig 15 perce sikerült elkapni egy Seattle-be tartó buszt.
A fiú két vénasszony közé ékelődött, akiknek be nem állt a szája.
Amint megkapta Emily email-jét, összepakolt és feltárcsázta az első repteret. Seattle nincs közel. Persze megfordult a fejében (nem is egyszer), mi lesz ha nem a kis Emily, hanem az NHT emberei várják Seattle-ben, de feltételezte nem fényes nappal több száz ember előtt akarják kicsinálni.
Különben sem hagyta volna cserben Emilyt, "bajtársak" voltak, együtt szöktek meg az NHT-ből, aztán egy nem várt rajtaütés miatt elszakadtak egymástól.
A busz lefordult egy újabb leágazáson, és Rikkie valamivel ismét közelebb került céljához.

                                                         Emily Kristine-Lio Chan
                                 USA Mexico város vasárnap reggel 9:42 városi kórház

Lio Chan ápolónak öltözve járta a kórház folyosóit, a kórtermek nem voltak számozva, ő pedig nem sokat tudott spanyolul. Létfontosságú volt megtalálnia Emilyt, még mielőtt valaki felfedezi a kislány titkát. A tanulmányok szervezete gyorsabban regenerálódik, vagyis gyorsabban gyógyul mint az átlagemberé.Lio futólépésben haladt, közben benyitott egy újabb kórterembe, ahol egy idős bácsika feküdt.
- Pardon, bocsánat uram!
-Semmi, gond-szólt angolul az öreg.
-Egy kislányt keresek tegnap este került ide, a robbanás egyik túlélője.-próbálkozott Lio.
-Egy kislányt? Azt hiszem tudom hol van, éppen akkor hozták be,amikor mosdattak. Kicsalták tőlem a nővérkét,aki megjegyzem, igencsak csinos volt....Hé, várjon, hová megy?
-El!-hallatszott Lio türelmetlen válasza.
-A lány balra a sarkon van!

Emily úgy érezte szétmegy a feje, és leszakad a tüdeje. Ahhoz képest,hogy a tanulmányok gyorsan gyógyulnak, egészen lassú ez a "gyors" folyamat. A lány kiment bokája és a törött lába már helyre jött, de az égési sérülései még jól látszódtak.
Emily egész nap csukott szemmel  feküst, nem akarta, hogy az orvosok rájöjjenek "tudományára".
Lépteket hallott, az ajtó megint kinyílt. A lány próbált kómát mímelni, de nem nagyon jöhetett össze neki, mert egyszer csak egy ismerős hang ütötte meg a fülét:
-Nyugodtan abbahagyhatod, csak én vagyok az.-suttogta.
 Emily.nek felpattant a szeme.
-Mr.Chan!-kiáltott döbbenten.
-Ssssssssst!-pisszegte le amaz. -El kell tűnünk innen!
-Hogyan?Nézzen már rám!-hajtotta félre a takaróját Emily-Gipszben van a lábam! És őszintén szólva nem nagyon hiszek abban, hogy egyszál hálóingben kiengednének az ajtón!
Lio elgondolkodott.
- Várj meg itt!-intett a lánynak és kilépett a folyosóra.
-Mégis hova mennék gipszelt lábbal??-dörmögte a lány.
Emily óvatosan kihúzta karjából az infúziót, és levakarta magáról az EKG csipeszét.Ekkor Lio rontott be egy gipszvágóval.
-Jesszus, azt meg honnan szedte?-szaladt ráncba Emily szemöldöke.
-Azzal ne törődj, és ne mozogj!
Lio levágta a kislány  lábáról a gipszet, óvatosan talpra állította, majd így szólt:

-Hova beszélted meg a találkozót a többiekkel?
-Honnan veszi, hogy találkozót beszéltem meg velük?-kérdezett vissza a lány.
-Miért? Nem?
-De. - bólintott Emily. Seattle-be kell mennem, hétfő délben találkozunk.
Liot elfutotta a harag;
-Seattle-be?!Tudod te hány napra van az innen??-suttogta dühösen.
-Hát elhiheti, hogy nem tervezetem felrobbanni! -mondta Emily.
Liot nem hatotta meg a lány morcos válasza.
-Mégis hogy a kórsába jussunk el nem egészen 26 óra alatt Seattle-be?!
-Sehogy! -vágta rá a lány, majd csendesen hozzátette-Magának különben sem kell velem jönnie.Lio meg se hallotta, az ajtóhoz ment, és félre húzta rajta a rolót. A folyosón senki nem járkált, ki kell használniuk az alkalmat.
Lio fejben gyorsan összerakta a menekülési tervet, és azt mondta:
-Én megyek előre. Ha nem akarsz kísérleti nyúl lenni akkor követsz, ha jelzek.


                                                            Josline Scott
                    USA Washington kerület, vasárnap reggel 10:19 Richelly család háza

Josline fel-alá járkált apja komor hangulatú dolgozó szobájában.Még az előző napi farmerét és fehér blúzát viselte. Körülötte a szobalány Ines sertepertélt, portalanított, Mr. Richelly iratait rendezgette.
Josline amint tegnap hazaért megmutatta a mailt apjának, aki a azonnal intézkedni kezdett. Úgy éjfél tájban lelépett otthonról, de előtte meghagyta Josline-nak, hogy ne tegyen semmit amíg haza nem ér.
A lány azóta egyre idegesebben rohangált faltól falig mint egy megkergült pók. Most abbahagyta a járkálást és beszélni kezdett, bár maga sem tudta kihez intézi szavait:
- Nem értem, mi tart ilyen sokáig? Már vagy ezer éve elment!
-Mr. Richelly? - kérdezte Ines.
-Hát persze, hogy apa, ki más?! Nem mehetek el innen amíg vissza nem jön...Habár lehet, hogy az egész csak hazugság, és arra megy ki a játék, hogy elhurcoljanak.-töprengett Josline.
-Ugyan ki akarná a kisasszonyt elhurcolni?-kérdezte Ines, de cseppet sem gúnyosan.
-Nem tudom, akárki, mindenki!-hadonászott karjaival a szőke lány.-Jaj, hol van már?!
-Nyilván valami nagyon fontos dolga van, azért nem jön előbb-csitította Josline-t a szobalány.
-Hát persze, hogy fontos dolga van!-csapott a dolgozóasztalra Josline, amitől az Ines által csinos kis kupacokba rendezett papírhalmok szanaszét szóródtak a szőnyegen.
-Ha nem tudná, itt tizenkét emberi életről van szó!
-Nem tudtam-szólt teljes lelki nyugalommal Ines, miközben az iratokat szedegette a földről.-Tizenkettő?-egyenesedett fel hirtelen, mint aki csak most fogta fel az imént elhangzottakat.
Jellemző Inesre a lassú észjárás, gondolta bosszúsan Josline.
-Igen, úgy van, habár én a tizenkettediket legszívesebben megfojtanám!
-Ne mondjon ilyet a kisasszony!-szidta össze Ines.
-Nem! Ő minden csak nem ember!-Josline meg kerülte az asztalt, és lecövekelt Ines orra előtt.
-Az a liba tönkretette az életemet tíz másikkal együtt!
Ines értetlen arcot vágott, a felszedett papírokat a mellkasához szorította, mintha meg tudná velük védeni magát Josline-tól, aki egyre hisztériásabb állapotba került.
Josline lemondóan felsóhajtott.
-Hát én nem tudom mit akart ezzel a kisasszony mondani-kezdte Ines-, de a megbocsátás az élet velejárója-ajánlotta mosolyogva.
Josline döbbenten bámulta Inest.
-Maga szed valamit?-tette fel a bónuszkérdést.
Ines már szólásra nyitotta volna a száját, de ekkor feltárult a dolgozó szoba ajtaja, és Mr Richelly lépett be rajta.
-Papa!-kiáltott fel Josline, és odaszaladt hozzá.
-Na mi az, csapda, vagy igazi a levél? És miért vágsz ilyen arcot? Úristen! Csapda igaz??-hadarta Josline egy szuszra.
-Ines-szólt Mr. Richelly.
-Igenis uram.-a szobalány vetett egy gyilkos pillantást Josline-ra, majd só nélkül elhagyta a terepet.
Mr Richelly odahúzta a székét az asztalához, és leült. Josline az asztal előtti székre csusszant.
-Na?-kérdezte óvatosan.
Mr. R. nagyot sóhajtott;
-A mail valószínűleg igazi.-mondta végül.
-Csak valószínűleg?
-Az üzenetet Mexicoból küldték szombat éjjel. Lenyomoztattam az IP címet, egy könyvtári gépről jött az üzenet, ami az elküldés után felrobbant a könyvtárral együtt.
Mr. Richelly időt hagyott Josline-nak megemészteni mindezt, majd folytatta:
-Az épület mögötti generátort egy golyó találat érte.
-Uramisten...És most mit tegyek?-kérdezte csendesen apját a lány.
-Semmit.-hangzott a kemény felelet.
-Semmit?-visszhangozta meglepetten Josline-Hogyhogy semmit?
-Úgy ahogy mondom, ez már nem a mi dolgunk.
Josline elképedt apja szívtelenségén.
-De ezek szerint az üzenet nem kamu, segítséget kértek tőlem! És te elvárnád, hogy cserbenhagyjak egy bajba jutottat a fajtámból?-fakadt ki a lány.
-Mi az hogy a fajtádból? Mik vagytok ti állatok?Különben is lehet hogy ez csak egy csapda! Hát ilyen fafejűnek neveltelek?
-És az IP cím? - pattant fel Josline apja sértegetésről tudomást sem véve.-Te magad mondtad, hogy Mexicoból jött és...
-...És bárki elküldhette! - állt fel Mr. Richelly is.
-Vagyis ha jól értem, te hagynád, hogy egy ember meghaljon!
-Éppen ezért nem teszünk semmit, hogy az az ember ne haljon meg!
-Tudod mit, szerintem te csak félsz! Félsz az NHT-tól, bármitől ami lerombolhatja a tökéletes kis életedet!-vágta apja arcába Josline.
-Én nem félek!-kiáltotta Mr. Richelly. - Csak életben akarlak tartani!
-Na de..
-Nem, teszünk, semmit!-mondta Mr. Richelly lassan, minden szót különösen kihangsúlyozva.
Josline-on csalódottság lett úrrá.Hogy lehet az apja ennyire, érzéketlen és képmutató? Mikor annak idején pont ő mentette meg, örökbe fogadta, pedig azt sem tudta melyik képességgel bír! Akár lehetett volna ő a gyilkos..
Majd meglátjuk!-gondolta Josline.
-Igen, majd meglátjuk!-mondta Mr. Richelly, majd lánya döbbent tekintetét látva hozzátette:-Jobban működik a gondolatátvitel mind gondolnád.
Josline szó nélkül sarkon fordult, majd kifutott a szobából, fel a lépcsőn, egyenest a szobájába, és jól bevágta maga után az ajtót.
Egyre erősebben élt benne az elhatározás, miszerint segíteni fog az NHT legyőzésében. Odament a szekrényéhez, és leemelt a felső polcról egy ütött-kopott cipős dobozt. A doboz mélyén egy sálba csavarva megtalálta amit keresett, felcsatolta a nyakára, majd odalépett a tükörhöz.
A tükörből egy csinos szőke lány nézett vissza, arcvonásait eltorzította a düh. Nyakában egy szürke azonosító biléta, a következő felírttal belekarcolva:

                                                         Kilences tanulmány
                                                           gondolatátvitel
-Majd meglátjuk-ismételte Josline.

                                                             Sean Felton
                                     USA Washington NHT vasárnap délután 5:56

Felton szélsebesen  átvágott a hármas osztályon, sarkában vagy nyolc másik ügynök akik egyre csak azt hajtogatták, hogy Byrn-nek dolga van. Felton rájuk se bagózva belépett a 108-as szobába, ahol négy hosszú asztal ívelt át, mindegyiken legalább tíz számítógép. Helyes legyen csak dolga,gondolta, úgyse őt keresem.
Felton szemével George Cattont, az osztályvezetőt kereste, helyette Byrn-t látta meg, aki egy fickóval tárgyalt. Fél órája áram szünet volt, ezért az áramkör zárlatos lett.
-Mr. Felton?-szólította meg egy nyurga, őszülő férfi.Névtábláján ez állt:Catton,ügyvezető-Segíthetek?
-Hogyne! Épp magát keresem.
-Engem?-kérdezett vissza meglepetten Catton.
-Ha mondom!-válaszolt Felton, és Catton mellé lépett.-Jelenleg maga az egyetlen, aki fel tud engem világosítani arról mi folyik itt.
Catton  habozott, végül némi gondolkodás után a következőket mondta, rém megfontoltan:
-A tizenkettes tizenkettes után nyomozunk,  de eddig semmi  hír.
-Akkor dolgozzanak kicsivel erőteljesebben! Nem tűnhet el megint a lány!-emelte fel hangját Felton.
-Dolgozunk az ügyön-csitította Catton a férfit.
-Roppan érdekes, ennél a cégnél mindenkinek az a válasza mindenre, hogy dolgozunk az ügyön!-Felton most már kiabált. Nem bírta elviselni még csak a gondolatát sem annak, hogy a kislány megléphet.
-A lány utoljára egy takarító látta egy kínai emberrel.
-Egy kínaival?-kérdezte meglepetten Felton.
-Igen, egy ápoló lehetett, de eddig a munkásember még nem látta a kórházban.
-Chan...-motyogta Felton.-Byrn!-kiáltott el magát hirtelen.
Byrn a negyedik sornál üvöltözött az emberével, de most mérgesen felkapta a fejét és odavakkantotta:
-Mi van?
-Van egy kis problémánk.
-A fél osztályom, egy eltűnt lányon dolgozik, a másik fele, hasznavehetetlen, Flicker nem képes dolgozni, mert a gépei leálltak, a generátorunk, már csak 20 percig húzzák, nagyobb a fejetlenség mint egy giotinban (történet stop:giotin=XIX századi francia lefejezésre szolgáló kivégző eszköz), magyarázza már el, mi lehet ennél nagyobb probléma?-tárta szét karját Byrn.
-Chan a lánnyal van.-mondta Felton.
Byrn még mindig kiárt karokkal állt.
-Te nyertél.-bökte ki.-Catton!
-Igen uram?
-Mindenkit aki az osztályán dolgozik, küldje Mexico-ba, zárják le a reptereket, figyeljék a határt, hivatkozon amire akar! -utasította Byrn Cattont. -Ja, és értesítse a hatos osztályt és a fejvadászokat, induljanak Seattle-be!
-Seattle be?-kérdezte meglepetten Felton.
-A lány és Chan feltehetőleg oda tartanak.-magyarázta Byrn.
-A fejvadászokat?-hebegte Catton.
-Talán süket?!-kérdezett vissza ingerülten Felton.
-Uraim,-szedte össze magát Catton hadd szabadjon megjegyeznem,  hogy mi történt  amikor utoljára ráküldtük valakire a vadászainkat.
-Byrn csípőre tette a kezét, és olyan közel hajolt Catton-höz, hogy csak egy hajszél választotta el őket egymástól.
-Ami Siriában történt az nem fordulhat elő még egyszer, és most ha lenne olyan kedves, és kiadná az utasítást...
-Uram-kezdte Catton-, értse meg, ezt nem tehetem!
-Adja ki a parancsot! - kiáltott rá Felton.
Byrn Felton karjára tette kezét, majd Catton-höz fordult, és így szólt:
-Ha jól tudom magának családja van igaz?-mondta gonoszul.-Ha szeretné életben találni őket amikor hazaér, kiadja a parancsot. Érthetően beszéltem?-Byrn hangja gyilkos nyugalomról árulkodott.
Catton  halántékán izzadtság cseppek gyöngyöztek,szemében félelem csillant. Remegő kézzel felemelte voki tokiját, és beleszólt:
-Mr Hendricks.
-Uram?
-Hívja a fejvadászokat.


                                                        Kevin Richelly
                          USA Washington kerület, Richelly család háza vasárnap este 7:23

Richelly felballagott lánya szobájához. Egész nap nem beszéltek, és amikor  meg akarta magyarázni a lánynak miért nem tehet semmit, Ines azt mondta, Josline arra kérte, hogy ne zavarja senki.
Richelly bekopogott a lány ajtaján:
-Josline? Én vagyok!-a szobából nem hallatszódott egy nesz se. Richelly felsóhajtott, majd folytatta:
-Kicsim, tudom, hogy segíteni akarsz a társaidnak, de értsd meg, ez nem olyan egyszerű, mint hinnéd. Azt az IP címet az NHT is ugyanúgy lenyomozhatta, mint mi.-még mindig semmi reakció.
-Sajnálom, hogy kiabáltam veled, de csak a te érdekedet nézem, szeretném, ha biztonságban lennél.-Richelly elhallgattatott. Amikor nem érkezett válasz ismét bekopogott.
-Josline...?-a férfinek szörnyű gyanúja támadt- Bent vagy?
Richelly, vállal előre, neki rontott az ajtónak; egyszer, kétszer, majd a harmadikra berontott Josline szobájába.
A helyiség üres, ablak nyitva.

                                                       Rikkie Lawson
                                         USA Seattle Sere's Hotel vasárnap este 8:56
Rikkie egy hétre bérelt szobájának erkélyén állt. A szobaszervizt már kétszer hívta, a számlát úgysem ő állja, hanem egy adósa. A srác felhajtott martiniját, majd bement az erkélyről. Odalépett ágyához, ahol a bőröndje, és egy fegyverekkel teli hátizsák várta, amit az adósától kapott. Röhögve közölte mikor átadta neki, hogy valószínűleg nem engedték fel a repülőre stukkerral. Rikkie szájon tudta volna törölni a jókedvéért. Megtölött egy pisztolyt, és a székre dobott kabátjának belső zsebébe rejtette egy teli tárral egyetemben. Őt senki nem kapja el élve.

                                                        Emily Kristine

                                     USA valahol Közép-Amerika felett Airport 77 vasárnap este 9:24

Emily bágyadtan figyelte a repülőgép apró ablakán át a sötét eget. Lio mellet irdatlan gyorsan pötyögött viharvert mini laptopjába. Amint kijutottak a kórházból Lio egy szállodába vitte, ahol összepakolt, és lefoglalt két jegyet az első gépre ami, Seattle-be megy. Szerzett Emily-nek egy használható ruhát, és egy órán belül már a levegőben voltak. A lányon alig látszódtak már az égési sebek, a horzsolás is eltűnt a homlokáról. Céljuk teljes fontosságának tudatában merült álomba
                                                    
                                                       Sarah Lawn
                                             USA Seattle Baines Hotel este 9:57
Sarah kiszámolta a kevéske kis borravalót a hordárnak. Pénz szűkében ebben a lerobbant hotelban kapott szállást egy napra nyolcvan dollárért. A szoba nem is ért többet; málló tapéta, penész foltok a falon, koszos fürdőszoba, nyikorgó dohos ágy.
Mindegy, gondolta Sarah. holnap vagy meghalok, vagy menekülhetek egy szervezet elől tizenegy másik emberrel(a tizenkettediktől ő sem remélt semmit). Sarah leterített egy takarót a földre, és számolni kezdte a beázásokat a plafonon.


                                                 Josline Scott
                               USA Seattle vasárnap este 10:23
Josline elégedetten gubbasztott egy taxi hátsó ülésén. Volt egy kis bűntudata amiatt, hogy ennyi pénzt elver taxira, de nála volt apja hitelkártyája.Még utazott lefoglalt egy szobát a Sere's-ben remélte gyámja minél később veszi észre eltűnését. A taxisofőr megállt egy tizenöt emeletes monstrum előtt ami nagy betűkkel hirdette: Sere's
-Végállomás, 100 dollár lesz-közölte a sofőr.
Josline kiszállt és fizetett, majd belépett az épületbe