1

                                                               Sziasztok!

Ez lenne az én első blogspotos írásom, amit be is szeretnék fejezni, úgy hogy itt az első fejezet, van még rajta mit csiszolni, de remélem teszik majd. Eleinte unalmas lesz egy picit, mivel sci-fi, de szeretném ha ez nem tartana vissza titeket a többi fejezet elolvasásától.Felmerülnek technikai hibák, mint például az időtorlódás, és effélék, de összességében egész pofás kis fejezet lett szerintem. Szerintetek?

 Üdv: Brandy

                                                        1. Fejezet 
                                                         Húzóerő
                                                   

                                                      David Byrn
                                 2011. USA Washington péntek 0:32 NHT Irattár

David Byrn hatodszorra olvasta át a tanulmányok vallomásait.Nem voltak túl bőbeszédűek, főként a fejükhöz szegezett fegyver miatt. Egyedül Cameron Charleston merte leírni a teljes igazságot, a képességeiről (is).
Cameron Charleston... Byrn szeme fennakad a névnél. Mintha csak tegnap lett volna, hogy kiirtotta annak a kotnyeles lánynak a családját. Persze a lányt jól kiokosította az apja, ha nem veri be a fejét sosem lett volna ekkora siker az NTH-nak.  Mrs. Tompson persze nem nevezte éppenséggel sikernek. A nőnek több mint két milliárdot veszített el a projekttel,  és utána még megkenni az esküdtszékieket...
Többek között Mrs. van Holt  Sean Felton és ő maga is ott volt azon a napon amikor minden befuccsolt, és a tanulmányokat a kivégzőszobába vitték. Mind a tizenketten tarkójukhoz szorított pisztollyal álltak, várták a halált. És egyszer csak mind magukhoz tértek, mint akit pofon vágtak, az élelmesebbek megléptek, a többi... hát a többit lelőtték mielőtt rájöhetett volna hol van.
Hogy mi módon léptek meg és tűntek el úgy, hogy sem az NTH sem az FBI nem lelt rájuk csak a Jóisten tudja, meg persze ő maguk.
  Byrn felállt és visszahelyezte az aktát a többi közé a fiókban. Nem hagyta nyugodni totális vereségének   gondolata, pedig több mint egy éve történt. Mérgesen betolta a fiókot, és intett az őröknek, hogy engedjék ki.
Azok jó munkaerőhöz méltóan ellenőrizték nem lép-e meg valamilyen irattal, majd bezárták mögötte az ajtót.
Byrn végig sétált a szürke szövet szőnyeggel leterített padlón a liftig, majd a liftben felcsapta mobiltelefonja előlapját.
Már tudta mit kell tennie.


                                                              Emily Kristine
                                              USA Mexico állam szombat délután 1:43
                                                            elhagyatott ház

Emily megrázta a fejét, hogy gubancos vörös haját "kiigazítsa" arcából. Egy székhez kötözve, betömött szájjal üldögélt, borzasztóan unta magát. A szomszédos szobában az őrei bámulták a kis fekete tévét, ami csak minden második percben mutatott tiszta vételt.
Emily egy hónapja volt fogságban, Sean Felton embereinek őrizete alatt. Napjában kétszer kiengedték mosdóba, enni és inni viszont alig kapott valamit, hogy legyengüljön. Úgy volt, hogy egy hete átszállítják az NTH-ba, de valami oknál fogva átszállítása csak húzódik, és húzódik. Emily nem bánta túlzottan, a kislány eddig is csak megfelelő pillanatra  várt, hogy megszökhessen. És ez a pillanat egy közeledett.




                                                                 Sarah Lawn
                                         USA Washington DC szombat 12:16 Many Pizzázója

- Sarah! Gyere már! a hármas asztal nem tiszta, de nincs elég helyünk, az ötös asztal pedig még mindig nem kapta meg a rendelést! - kiabálta Petty, egy sovány vörös hajú,húszas éveiben járó nő. Petty volt Sarah főnöke, csontos, rosszul dauerolt, és igen undok nőszemély.
- Megyek! - kiáltotta Sarah majd lerántotta kézről a kék gumikesztyűt, lecsapta a mosogató szélére, aztán kivette a szakács kezéből a pizzás tálcát. Kintről behallatszódott az étterem zsivaja, és Petty rosszmájú károgása;
- Hol van már az a lány?! Nem azért fizetjük, hogy lopja a napot!
-Itt vagyok!-mondta Sarah amint kiügyeskedte magát a rózsaszín lengőajtón.
-Na végre! - mondta Petty- Ezt vidd ki légy szíves a a hármas asztalhoz!-csúsztatott még egy tálcát Sarah szabad kezébe.
Sarah megkerülte a pultot, lerakta az egyik tálcát az ötösasztalra, , kikapott a zsebéből egy rongyot, odasietett a hármas asztalhoz, letörölte, majd letette a másik tálcát is.
- Csakhogy ideért! - pattant fel az asztalnál ülő férfi. -Már éppen ideje volt!
-Higgye el uram szörnyen sajnálom! - fogadkozott Sarah. - Egy sajtos, egy sonkás, és egy gombás volt igaz?
Akkor az összesen annyi mint...-a lány fejben gyors számítást végzett.-45 dollár lesz. -nyújtotta a számlát, és sarkon fordult, egyenesen neki egy rohangáló kisfiúnak, aki élből leöntötte a kólájával. A gyerek villantott rá egy gyors mosolyt, majd tovább szaladt.
- Istenem. -sóhajtotta Sarah.
-Ne sóhajtozz itt nekem, menj és vedd fel a rendelést!-kiáltott rá kutyafuttában Petty.
Sarah kisimította izzadt fekete frufruját homlokából, megigazította rózsaszín egyenruháján a kötényt, majd beállt a helyére:a pult mögé.


                   
                                                              Rikkie Lawson
                                     USA Cambridge autószerelő műhely szombat délután 4:55

- Ez az!-kiáltott fel Rikkie, félrecsapta piros baseball sapkáját, majd leugrott egy öreg Pick up tetejéről.
Mikor biztonságosan állt a lábán összepacsizott legjobb haverjával Dick Woodson-nal.
-Király voltál öcsém!-csapott a hátára a másik legjobb barátja Kurt Hoffman.
   A műhelyben csak üvöltve értették egymás szavát a dübörgő rock zene és a hegesztő zaja miatt.
-Hé, Tom!- kiáltott Rikkire Tim Bates. Tim volt a műhely tulajdonosa.- Még egy ilyen és repülsz vili?
- Értettem, nagyfőnök-vágta karóba magát Rikkie.- Szárnyakat is növesztek az alkalomra.
  Rikkie több mint fél éve itt dolgozott autószerelőként, csodálkozott, hogy egyáltalán kapott munkát. Az NHT-ban történtek után világos volt, hogy haza nem mehet, ezért felszállt egy buszra, és leügetett az első helyre a menekülési listáján;Cambridge.
Megszállt egy viszonylag olcsó albérletben, és munkát keresett Tim Bates-nél, ahogy azt a kávézóbeli pincérlány javasolta. Azonban amit szerelőként keresett alig fedezte a rezsit, ezért beállt úgymond "másodállásba" a környékbeli bandához fosztogatni.
- Tom! Cseréld ki az ékszíjat abban a Merciben!
Rikkie visszaintett, hogy csinálja. Tom... Micsoda egy hülye név...
Amikor felvették a műhelybe Tim megkérdezte hogy hívják. Nyilvánvaló okokból nem mondhatta meg az igazi nevét, elvégre is hivatalosan már 3 éve halottnak nyilvánították. Így hát rávágta az első nevet ami eszébe jutott:
- Tom, izé...Garage.
-Garage? Mint... szerviz?-kérdezett vissza hitetlenkedve Tim.
-Ööö, igen, pontosan!
   Rikkie kicserélte az ékszíjat, majd lecsapta a motorháztetőt. Nem volt oka panaszra. Jó kis stiklik, haverok, rendes bevétel,  néha egy-egy jó csaj is befigyel. De kiakar örökké bujkálva és félelemben élni?
Ő biztosan nem.


                                   
                                                                  David Byrn
                     USA Washington állam NTH épülete Christopher Flicker laborja, szombat  este 7:38

Byrn figyelte,ahogy Chris Flicker betölti a fémes folyadékot az injekciós tűbe. A férfi egy patkányos kísérletezett, miután a tanulmányokkal kudarcot vallott. Byrnt szörnyen bosszantotta hogy annyi év munkája után kénytelenek megint állatokkal kísérletezni. Ha  Flicker nem tudna mindenről már réges-régen   kiadta volna az útját.
-Nem lehetne egy kicsit gyorsabban? - kérdezte Flicker-től. - Nem érek rá egész éjjel!
- Ó, nem, nem az ilyesmit nem lehet csak úgy elsietni! - fordult Chris Byrn felé.- Ha sürget nem egy jól idomított állattal, ha nem egy félre sikerült mutánssal rukkolhatok majd elő.
 Byrn felsóhajtott. hirtelen kitárult az ajtó, és egy fiatal nő lépett be;
- Uram Mrs. van Holt és Mr. Felton megérkeztek, az irodájában várják önt.-mondta.
-Köszönöm kisasszony. - mondta Byrn - Mire vissza jövök kész legyen!- szólt még oda Flicker-nek, majd felment.
Flicker felmordult, majd beadta a patkánynak a szert.
-Így barátocskám. És most várunk.

Byrn kiszállt a liftből a téttőtéri irodájában. Az iroda a vörös tölgyfapadlótól, az  asztalon át a bordó falakig azt sugározta; gyilkos.
A fekete bőrgarnitúrán pedig ott ült a legkegyetlenebb ember a világon; Sean Felton. Az italos asztalkánál Mrs. van Holt álldogált, háttal Byrnnek.
-Mrs. van Holt, Mr. Felton, köszönöm, hogy idefáradtak.
-Van mit David van mit- morogta Mrs. van Holt.
  Flicker csak megrántotta a vállát. Byrn egy pillanatig tanácstalanul álldogált . Vajon mi történt a két legkegyetlenebb pártfogójával egy év alatt? Ennyire elhidegültek volna egymástól, egy rosszul sikerült munka miatt?
-Ejnye, hát így kell fogadni egy régi barátot? Vállvonás?-fordult Felton-hoz,- Türelmetlenség? - itt Mrs. van Holtra nézett.
- Nem azért utaztam idáig, hogy jó-pofizzam- mondta Felton. - Halljam mit akar?
- Nos rendben van. - Byrn úgy döntött nem köntörfalaz. -Nézzék. Tudom, hogy az utolsó projektünk nem úgy sült el ahogyan számítottuk rá és...
- Nem úgy sült el?! Ha nem fizetem le az egész esküdt széket, a hűvösön ülhetnéd le egész hátralévő életedet!
-Nagyon jól tudod, hogy nem rajtam múlt!-kelt ki magából Byrn.- Ha a kísérlet működött volna nem lett volna semmi ami az utunkba állhatna!
- Úgy ahogy mondod: HA működött volna! - mondta Mrs. van Holt, és végre szembe fordult Byrnnal.Az asszony jó tíz centiméterrel alacsonyabb volt a férfinál.
- Tudja már hol csúsztunk el?- kérdezte körmeit vizsgálgatva Felton. Láthatóan unatkozott.
- Nem, de jelenleg csak  három osztályom dolgozik az ügyön! Ha sikerül rájönnöm, hol hibáztunk, az egészet újraformálhatnánk! Olyan fegyvereket gyárthatnánk egyszerű emberekből amivel mi uralhatnánk a világot!- Byrn teljesen beleélte magát a dologba. A  szíve a világuralom gondolatára olyan hevesen kezdett dobogni, hogy csaknem szívrohamot kapott.
 - Na és, hogyan, kikkel, miből?-kérdezte Mrs. van Holt. - Ha jól tudom az a drága tizenkettes-e az a tökéletes tanulmány, már nem dolgozik neked! Rájött mindenre és hogyan is?
-Nem tudom, de nem is ez a lényeg! - mondta Byrn- Hát nem értik?! A lány a kulcs! Ha megtaláljuk őt, és visszafordítjuk a folyamatot...
- Na várjunk csak!- szóltközbe Felton- Vissza lehet fordítani a folyamatot? Az egészet?
Byrn érezte, nyeregben van. Ha sikerül Felton érdeklődését felkeltenie nyert ügye van.Lassan elmosolyodott.
-Ha még emlékeznek rá, volt egy kislány...
-A tizenegyes?
-Pontosan. Az ő képessége veri a többiét.
-Miért  mit tud?- kérdezte Mrs. van Holt valamivel nyugodtabban.
-Agyhullámainak segítségével törli a tanulmányok képességeit. Feltehetőleg nem tudja mi az ő képessége.- Byrn hatásszünetet tartott.
A másik kettő kissé értetlen arcot vágott.
Végül Felton megszólalt.-Azt mondja, hogy a kis vörös, és a tizenkettes a nyitja mindennek?
- Igen.
-Akkor van egy rossz hírem: a kiscsaj  úgy körülbelül fél órája megszökött.

                                            
                                                            Emily Christine
                                            USA Mexico város szombat este 8 :13

Emily kilesett a házsarok mögül. Az utcákon sehol senki, a lámpa fénye megvilágította a könyvtár magas, fehér sziluettjét. A templomtorony órája szerint még 17 perce volt zárásig. Ha most nem cselekszik, nem lesz több ilyen alkalma. Emily körülnézett, majd amikor megbizonyosodott róla, hogy senki sem figyeli, futásnak eredt.  Pillanatok alatt átért a kereszteződésen, felrohant a könyvtár fehér márvány lépcsőin, feltépte az ajtót és bement. Hátát nekivetette a kopott faajtónak, várta, hogy lélegzethez jusson.  Amióta meglépett jóformán csak futott. tegnap délben evett utoljára, inni pedig reggel ivott egy kortyot. A nagy melegben szörnyen legyengült, és este felé a hidegben még jobban. Jobbjára az adrenalin és a bosszúvágy hajtotta. A lány gyorsan eliszkolt a könyvtáros nő pultja előtt, szerette volna, ha minél kevesebbet jegyez meg belőle.
Megindult a hosszú könyvsorok között, egy számítógép után kutatva. Végül egy kis fehér csipke függönnyel fedett ablak alatt talált rá. Emily hátranézett, meg akart bizonyosodni róla, hogy a nő a pultnál nem figyeli. Olvasott. A kislány odalépett az ablakhoz, és két ujjának hegyével elhúzta a függönyt, éppen hogy csak akkora rést hagyva, hogy kilásson. Az utcán leparkolt egy kocsi és három alak szállt ki belőle. Ezek az emberek tartották fogva.
- Francba-suttogta maga elé.
Lezuttyant a kis székre a gép elé, és megnyitotta az internet ikont. Előkapta a zsebéből azt a kis cetlit, amit
egy kis kínai fazon nyomott a kezébe. A papírdarabon három e-mail cím állt. Ha hihet annak a Chan figurának három másik tanulmányt találhat meg a segítségével. Viszont ha nem bekasznizzák. Megint. És akkor majd megint megszököm, próbált Emily önbizalmat önteni magába. A három fickó a szemközti háznál beszélgettek egy vénemberrel. Emily-nek sietnie kellett. Gyorsan bepötyögte a három címet.
Címzett: TimGarage@windowslive.com;SarahPenicket@windowslive.com,JessicaScott@windowslive.com(Vajon a szökésben lévők miért használnak e-mail címet?, gondolkodott el Emily)
Üzenet feladója: 11estan.
Üzenet szövege: Segíts legyőzni az NHT-t, ne küldj választ, figyelnek! Ez NEM trükk! Találkozzunk három nap múlva Seattle-i   Roy St Coffee & Tea-ban. Pontban délben találkozunk.

Emily elküldte a mailt, és kijelentkezett. Kilesett az ablakon, de követői, már nem voltak kint. Biztos bementek ahhoz a vén szivarhoz, gondolta a lány. Abban a pillanatban beléptek valakik a könyvtárba:
- Jó estét!
Emily-nek elakadt a lélegzete.
- Segíthetek uraim? - érdeklődött a könyvtáros nő rekedtes hangon.
 - Igen, nem látott véletlenül erre felé egy kislányt? Kicsi, vörös hajú
Emily térdre ereszkedett, és mászni kezdett a hátsó ajtó felé. Ha ezek most megtalálják neki annyi.
- Mhh...-gondolkodott el a nő. - Nem tudna egy kicsit pontosabb leírást adni?-kérte a férfiakat.
Emily félig felegyenesedett, úgy igyekezett mielőbb meglépni.
- Egy vörös ing volt rajta, kis barna zekével, farmerban van.
Na, persze! Volt is ideje megjegyezni három négy hét alatt, forgatta mérgesen szemeit Emily. Végre elérte az ajtót.
- Na és miért keres három férfi az éjszaka közepén egy kislányt?
Ez az fogj csak gyanút! gondolta Emily. Lassan lenyomta  a kilincset, nyílj ki, kérlek nyílj ki! rimánkodott. A lány nekifeszült az ajtónak az engedett.
- Az nem  a maga dolga!-vágta rá megfontolatlanul a gengszter.
Emily kiosont a könyvtárszobából, a sötét folyosóra, ami a hátsó kijárathoz vezetett. A lány már csak beszélgetés foszlányokat hallott. A folyosó végén baloldalt egy kis szobából egy tévé hangjai szűrődtek ki. Emily a falhoz lapult, és benézett a helyiségbe. Egy biztonsági őr aludt bent kezében kávés bögre. Emily belépett a szobába és kivette a kezéből a bögrét. Ha az leesett volna...Éppen le akarta tenni az asztalra amikor egy lövés dördült.
A bögre  hatalmas csörömpöléssel ért földet.

A könyvtár szobában Eric Badelt leeresztette Desert Eagle-jét. A könyvtáros nő hullája szép lassan  lecsúszott a padlóra.
- Te hülye!-ripakodott rá társa Donnie Craft.- Muszály volt kinyírnod?
-Túl sokat kérdezett.
És akkor csörömpölés hallatszódott.
-Hallottátok?-kérdezte Carl Higher.
-Mintha...-intett az ajtó felé Donnie.
Eric újra töltötte fegyverét, és megindult az ajtó felé.

Emilyn kitört a pánik, ész nélkül vágódott a kijárat felé, amikor egy  lövedék száguldott el a füle mellett, és becsapódott az ajtó üvegén, kitörve azt.
Emily hátra kapta a fejét, és egyenesen szemközt találta magát üldözőivel. A kislány kirohant az ajtón.


Eric látta, hogy a lány kifut az ajtón, és jobbra kanyarodik. Rossz választás, jobbra csak a pótgenerátor van.
Szép nyugodtan elindult a kisvörös után.


Emily a fákkal övezett ösvény mentén futott, s egy drótkerítéshez érkezett. A lány megrángatta azt, de nem nyílt a kapu, át kell másznia. A kerítés jó két és fél méter magas volt, Emily éppen hogy csak megütötte a 152 centimétert. Emily beakasztotta a lábát a drótháló egyik lyukába, és megkapaszkodott a kerítés szélében.
Dögölne meg aki kitalálta ezt a kerítést, szitkozódott magában. Egyre feljebb és feljebb mászott, már éppen felért volna az akadálya tetejére, amikor valaki a bokájánál fogva lerántotta.

Donnie felugrott és elkapta a kislánybokáját, aki sikítva lezuhant.Eric és Carl körbe állta. Nem menekülsz!, gondolta.
-Ejnye-ejnye kicsi lány, így kell fogadni régi ismerőseidet?

Emily érezte, hogy kiment a bokája, semmi esélye nincsen elfutni. De nem fogja magát olyan könnyen megadni, valamelyiküket átviszi magával a másvilágra. Az egyik fickó már éppen lendítette az öklét, de Emily megragadta a csuklóját, és kicsavarta. Őt nem kapják meg olyan könnyen!

-ÁÁÁ-kiáltott fel fájdalmában Carl. -Tetves kis ribanc! Ez rohadtul fájt!
Donnie a lány háta mögé került, és lefogta, de a kislány teljes erejéből rátaposott a lábára, majd hátralendítette a fejét, és betörte a fickó orrát.
Szívós a kis csaj, gondolta Eric. A lány most Ericre koncentrált, próbálta felmérni a helyzetet. Csak hogy Eric erre nem adott esélyt. Pisztolyát egyenesen a vöröskére szegezte.

Emily megtorpant. Egy stukerral szemközt nem túl okos dolog ugrálni.
-Figyelj rám!-kérte a pasas-Nem kell így végződnie, megadhatod magad,és akkor nem kell meghalnod.
Csakhogy Emilyt nem abból a fából faragták;
-Akkor inkább lőj le! - fintorgott.
-Szíves örömest megtenném, tudod, de akkor kibeleznének szóval. - a pasi elharapta a mondatot. Nem is kellett befejeznie.
Emily már tudta, hogy nem fogja lelőni. Nekiugrott a fickónak, és elestek.

Eric meg sem lepődött amikor a kis csaj rávetette magát. A lány súlyától hanyatt estek, és a fegyver arrébb csúszott a porban. Eric próbálta magáról lerázni a lányt, de az kirántotta abűnöző övéből a bicskáját.
- A rohadt életbe!-káromkodta el magát Eric.
A lány már emelte a kezét hogy leszúrja, de a férfi még időben elkapta a csuklóját, és kesztyűs kezével megragadta a kés élét.

Emily igyekezett elvenni a kést a fickótól, de az egyértelmű erőfölényben volt. A lány teljes erejéből húzta a bicska nyelét, végül hirtelen üldözője ellökte magától a lány kezét, és bemosott egyet meglepett ábrázatába.
Emily oldalt leesett a fickóról. Feltérdelt, de a férfi elkapta sérült bokáját, és visszarántotta. Emily felkiáltotta fájdalomtól. A bűnöző húzni kezdte a lányt. És akkor Emily észrevette a pisztolyt. Testének utolsó erejével ugrott egyet, és elkapta a fegyvert.

Eric-be belehasított a félelem. A lány 152 centis létére nem kispályás, úgy lelövi mint a huzat. férfi elengedte a kislányt, és felpattant. A lány is feltápászkodott, remegő kezében alig bírta tartani a fegyvert. Egy pillanatig tétován farkas szemet néztek, aztán Emily meghúzta a ravaszt. Csakhogy az nem Eric fejben állt meg.
Hanem a pótgenerátorban.
A robbanást négy sarokkal odébb is lehetett hallani.