2011. március 24., csütörtök
Sziasztok!
Meghoztam a második fejezetet, voltak alapvető gondjaim, (pl bilétát a kutyák hordanak...) és kicsit lassú volt az írási folyamat, de kész. Viszont a végét nem úgy sikerült megírni ahogy szerettem volna,, drága jó édesapám ugyanis elzavart a géptől (megesik az ilyen erre felé:D). Kimaradt a dögcédula (és nem biléta...) képe, amit most így utólag berakok nektek:
2011. március 23., szerda
2
Bizalom
Josline Scott
USA, Washington állam, New Castle szombat este 7:38
Genevieve Denobili tánc iskola
Josline megcsinálta az arabeszk pózt ahogy azt Ms. Denobili kérte a lányoktól. Josline egész nap balettórákon volt, heti hét napon át, közben magántanulóként emelt szinten folytatta tanulmányait. Fárasztó életmód volt ez egy 17 éves lánynak, de Josline nem bánta. A kevés szabadidőnek köszönhetően csökkent az esélye, hogy felismerik.
Miután megszökött az NHT-ből, az utcákon kóborolt, mígnem egyszer egy cirkáló rendőr autóból fel nem ismerték. Azonnal bevitték az őrsre, és nem telt bele öt óra, már jöttek is érte, azonban nem a szülei, hanem egy úr, Mr. Kyle Richely. Azt állította, hogy a lány szülei nemrég egy tűzvészben meghaltak és hogy ő az apjának harmad unoka testvére, és hogy szeretné Josline-t örökbe fogadni. Mivel Kyle Richelly-nek voltak kapcsolatai, hamar gyámleányának tudhatta a szőke lányt, akit pár nap múlva felvilágosított: az NHT-nek dolgozott pár éve, akkor jött el amikor elkezdték a tanulmány kísérletet. Aztán azt is elárulta, hogy Josline otthona nem "véletlen" tűzvészben pusztult el. Hogy Mr. Richelly és a felesége Anne miért viselik ennyire szívükön sorsát Josline máig nem tudta meg.
- Jól van lányok!- csapta össze tenyerét Ms. Denobili.-Mára ennyi volt.
Josline nagyot fújt;
- Azt hittem sosem lesz már vége!-dőlt Callie vállára.
Callie Davis magas, szőke hajú lány volt, akárcsak Josline, igencsak hajazott Ashley Tisdale-re, bár a világ minden kincséért sem ismerte volna be, hogy példaképének tekinti a lányt.
-Denobili néni ma formában volt- fújt Callie is.
A lányok a többiek után futottak, akik már az öltözőnél jártak. Az öltözőben lányzsivaj, hideg levegő és különféle parfümök, dezodorok illatorgiája fogadta őket. Josline átverekedte magát a padjáig és ledobta rá magát. Leküzdötte balettcipőjét, és megdörzsölte lábát, igyekezett figyelmen kívül hagyni gyomra korgását, Dél óta nem evett.
-Majd szomjan halok.-közölte a mellette ülő lánnyal, Stevei-vel.
Stevei rövid állig érő hajkoronával, és apró, törékeny testalkattal rendelkezett, ezen felül végtelenül nyugodt, megfontol személyiség volt, ellentétben Josline kíváncsi, örökmozgó, izgága természetével.
- Én is. Maradt még inni valód?- tudakolta Stevei.
Josline leemelte feje fölül a hátizsákját és alaposan feltúrta.
-Sajnos nem.-lengette meg végül Stevei orra előtt az üres vizes palackot.
-Nem iszunk meg valamit a sarki kávézóban?-csapott Callie a lányok térdére.
-Dehogynem! - vágták rá azok.
Tíz perccel később a három lány már a sarki kávézó felé tartott. Josline-t kirázta a hideg, a napokban a szokottnál is hidegebb volt. A lány összébb húzta magán világoskék vászonkabátját. A rövid utat a kávézóig néma csendben tették meg, részben a fáradtság, részben a fagy miatt.
Mikor végre elérték a kávézót Stevei kitárta az ajtót a lányok előtt, és szépen sorban beléptek. A helyiségben a narancssárga-fehér lámpák fényétől hangulatos kis helyiségben ezen az estén a szokottnál is többen voltak, Josline-on egy pillanatra eluralkodott a tömegiszony.
-A sarokba üljünk, azzal a cuki sráccal szemeben, talán észrevesz!- mutatta Callie az irányt.
-Cuki srác? - kérdezte Josline.- Te egész véltelenől nem Blaise-zel jársz?
-De, de nem fogadtam örök hűséget- felelt Callie-, És a stírölés tudtommal még nem számít megcsalásnak.-közölte.
-Igaza van!- helyeselt Stevei.
A lányok leültek az asztalhoz, szemeben A cuki sráccal. Egy szorgalmas pincérnő rögtön ott termett;
-Segíthetek?-kérdezte mosolyogva.
Stevei gyorsan átböngészte az itallapot.
-Igen, egy tejes kávét kérnék.
-Én egy csokis fánkot és egy kapucsínót-határozott Josline.
-Én csak egy szójatejes, zsírszegény kávét kérnék-viszonozta Callie a mosolyt.
-De azért kíváncsi lettem volna Blaise arcára, ha ezt hallotta volna-tért vissza Josline az előző témára a pincérnő távozása után.
Stevei felnevetett, s ezzel egy időben felberregett Josline mobilja.
-Bocsi csajok-fogadkozott. Előkaparta mobilját kézitáskája legmélyéről, majd megnyomta a kijelzőn a kis sárga borítékot.
"Segíts legyőzni az NHT-t, ne küldj választ, figyelnek! Ez NEM trükk! Találkozzunk három nap múlva Seattle-i Roy St Coffee & Tea-ban. Pontban délben találkozunk."
Josline-ban megfagyott a vér. A lányok mellette vidáman csicseregtek, fel sem tűnt nekik, hogy szöszi barátnőjük szép lassan szívinfarktust kap.
"Üzenet feladója:11estan."
-A tizenegyes tanulmány...-motyogta az orra elé.
-Tessék?-kérdezte Callie.
-Mi?-kapta fel fejét Josline-Ja, ... semmi, igazén semmiség, de... nekem, nekem most mennem kell!
-Hogy? De hát még nem is ettél!-hányta a szemére Callie.
-Igen, de most kaptam egy üzenetet apától, rohannom kell, majd máskor bepótoljuk!-hadarta, majd két meglepett barátnője tekintetével kísérve kirohant a kávézóból.
Rikkie Lawson
USA valahol Columbia kerület és Seattle között, vasárnap reggel 8:26
Rikkie az elmúlt órákat egy repülőgépen töltötte, alig 15 perce sikerült elkapni egy Seattle-be tartó buszt.
A fiú két vénasszony közé ékelődött, akiknek be nem állt a szája.
Amint megkapta Emily email-jét, összepakolt és feltárcsázta az első repteret. Seattle nincs közel. Persze megfordult a fejében (nem is egyszer), mi lesz ha nem a kis Emily, hanem az NHT emberei várják Seattle-ben, de feltételezte nem fényes nappal több száz ember előtt akarják kicsinálni.
Különben sem hagyta volna cserben Emilyt, "bajtársak" voltak, együtt szöktek meg az NHT-ből, aztán egy nem várt rajtaütés miatt elszakadtak egymástól.
A busz lefordult egy újabb leágazáson, és Rikkie valamivel ismét közelebb került céljához.
Emily Kristine-Lio Chan
USA Mexico város vasárnap reggel 9:42 városi kórház
Lio Chan ápolónak öltözve járta a kórház folyosóit, a kórtermek nem voltak számozva, ő pedig nem sokat tudott spanyolul. Létfontosságú volt megtalálnia Emilyt, még mielőtt valaki felfedezi a kislány titkát. A tanulmányok szervezete gyorsabban regenerálódik, vagyis gyorsabban gyógyul mint az átlagemberé.Lio futólépésben haladt, közben benyitott egy újabb kórterembe, ahol egy idős bácsika feküdt.
- Pardon, bocsánat uram!
-Semmi, gond-szólt angolul az öreg.
-Egy kislányt keresek tegnap este került ide, a robbanás egyik túlélője.-próbálkozott Lio.
-Egy kislányt? Azt hiszem tudom hol van, éppen akkor hozták be,amikor mosdattak. Kicsalták tőlem a nővérkét,aki megjegyzem, igencsak csinos volt....Hé, várjon, hová megy?
-El!-hallatszott Lio türelmetlen válasza.
-A lány balra a sarkon van!
Emily úgy érezte szétmegy a feje, és leszakad a tüdeje. Ahhoz képest,hogy a tanulmányok gyorsan gyógyulnak, egészen lassú ez a "gyors" folyamat. A lány kiment bokája és a törött lába már helyre jött, de az égési sérülései még jól látszódtak.
Emily egész nap csukott szemmel feküst, nem akarta, hogy az orvosok rájöjjenek "tudományára".
Lépteket hallott, az ajtó megint kinyílt. A lány próbált kómát mímelni, de nem nagyon jöhetett össze neki, mert egyszer csak egy ismerős hang ütötte meg a fülét:
-Nyugodtan abbahagyhatod, csak én vagyok az.-suttogta.
Emily.nek felpattant a szeme.
-Mr.Chan!-kiáltott döbbenten.
-Ssssssssst!-pisszegte le amaz. -El kell tűnünk innen!
-Hogyan?Nézzen már rám!-hajtotta félre a takaróját Emily-Gipszben van a lábam! És őszintén szólva nem nagyon hiszek abban, hogy egyszál hálóingben kiengednének az ajtón!
Lio elgondolkodott.
- Várj meg itt!-intett a lánynak és kilépett a folyosóra.
-Mégis hova mennék gipszelt lábbal??-dörmögte a lány.
Emily óvatosan kihúzta karjából az infúziót, és levakarta magáról az EKG csipeszét.Ekkor Lio rontott be egy gipszvágóval.
-Jesszus, azt meg honnan szedte?-szaladt ráncba Emily szemöldöke.
-Azzal ne törődj, és ne mozogj!
Lio levágta a kislány lábáról a gipszet, óvatosan talpra állította, majd így szólt:
-Hova beszélted meg a találkozót a többiekkel?
-Honnan veszi, hogy találkozót beszéltem meg velük?-kérdezett vissza a lány.
-Miért? Nem?
-De. - bólintott Emily. Seattle-be kell mennem, hétfő délben találkozunk.
Liot elfutotta a harag;
-Seattle-be?!Tudod te hány napra van az innen??-suttogta dühösen.
-Hát elhiheti, hogy nem tervezetem felrobbanni! -mondta Emily.
Liot nem hatotta meg a lány morcos válasza.
-Mégis hogy a kórsába jussunk el nem egészen 26 óra alatt Seattle-be?!
-Sehogy! -vágta rá a lány, majd csendesen hozzátette-Magának különben sem kell velem jönnie.Lio meg se hallotta, az ajtóhoz ment, és félre húzta rajta a rolót. A folyosón senki nem járkált, ki kell használniuk az alkalmat.
Lio fejben gyorsan összerakta a menekülési tervet, és azt mondta:
-Én megyek előre. Ha nem akarsz kísérleti nyúl lenni akkor követsz, ha jelzek.
Josline Scott
USA Washington kerület, vasárnap reggel 10:19 Richelly család háza
Josline fel-alá járkált apja komor hangulatú dolgozó szobájában.Még az előző napi farmerét és fehér blúzát viselte. Körülötte a szobalány Ines sertepertélt, portalanított, Mr. Richelly iratait rendezgette.
Josline amint tegnap hazaért megmutatta a mailt apjának, aki a azonnal intézkedni kezdett. Úgy éjfél tájban lelépett otthonról, de előtte meghagyta Josline-nak, hogy ne tegyen semmit amíg haza nem ér.
A lány azóta egyre idegesebben rohangált faltól falig mint egy megkergült pók. Most abbahagyta a járkálást és beszélni kezdett, bár maga sem tudta kihez intézi szavait:
- Nem értem, mi tart ilyen sokáig? Már vagy ezer éve elment!
-Mr. Richelly? - kérdezte Ines.
-Hát persze, hogy apa, ki más?! Nem mehetek el innen amíg vissza nem jön...Habár lehet, hogy az egész csak hazugság, és arra megy ki a játék, hogy elhurcoljanak.-töprengett Josline.
-Ugyan ki akarná a kisasszonyt elhurcolni?-kérdezte Ines, de cseppet sem gúnyosan.
-Nem tudom, akárki, mindenki!-hadonászott karjaival a szőke lány.-Jaj, hol van már?!
-Nyilván valami nagyon fontos dolga van, azért nem jön előbb-csitította Josline-t a szobalány.
-Hát persze, hogy fontos dolga van!-csapott a dolgozóasztalra Josline, amitől az Ines által csinos kis kupacokba rendezett papírhalmok szanaszét szóródtak a szőnyegen.
-Ha nem tudná, itt tizenkét emberi életről van szó!
-Nem tudtam-szólt teljes lelki nyugalommal Ines, miközben az iratokat szedegette a földről.-Tizenkettő?-egyenesedett fel hirtelen, mint aki csak most fogta fel az imént elhangzottakat.
Jellemző Inesre a lassú észjárás, gondolta bosszúsan Josline.
-Igen, úgy van, habár én a tizenkettediket legszívesebben megfojtanám!
-Ne mondjon ilyet a kisasszony!-szidta össze Ines.
-Nem! Ő minden csak nem ember!-Josline meg kerülte az asztalt, és lecövekelt Ines orra előtt.
-Az a liba tönkretette az életemet tíz másikkal együtt!
Ines értetlen arcot vágott, a felszedett papírokat a mellkasához szorította, mintha meg tudná velük védeni magát Josline-tól, aki egyre hisztériásabb állapotba került.
Josline lemondóan felsóhajtott.
-Hát én nem tudom mit akart ezzel a kisasszony mondani-kezdte Ines-, de a megbocsátás az élet velejárója-ajánlotta mosolyogva.
Josline döbbenten bámulta Inest.
-Maga szed valamit?-tette fel a bónuszkérdést.
Ines már szólásra nyitotta volna a száját, de ekkor feltárult a dolgozó szoba ajtaja, és Mr Richelly lépett be rajta.
-Papa!-kiáltott fel Josline, és odaszaladt hozzá.
-Na mi az, csapda, vagy igazi a levél? És miért vágsz ilyen arcot? Úristen! Csapda igaz??-hadarta Josline egy szuszra.
-Ines-szólt Mr. Richelly.
-Igenis uram.-a szobalány vetett egy gyilkos pillantást Josline-ra, majd só nélkül elhagyta a terepet.
Mr Richelly odahúzta a székét az asztalához, és leült. Josline az asztal előtti székre csusszant.
-Na?-kérdezte óvatosan.
Mr. R. nagyot sóhajtott;
-A mail valószínűleg igazi.-mondta végül.
-Csak valószínűleg?
-Az üzenetet Mexicoból küldték szombat éjjel. Lenyomoztattam az IP címet, egy könyvtári gépről jött az üzenet, ami az elküldés után felrobbant a könyvtárral együtt.
Mr. Richelly időt hagyott Josline-nak megemészteni mindezt, majd folytatta:
-Az épület mögötti generátort egy golyó találat érte.
-Uramisten...És most mit tegyek?-kérdezte csendesen apját a lány.
-Semmit.-hangzott a kemény felelet.
-Semmit?-visszhangozta meglepetten Josline-Hogyhogy semmit?
-Úgy ahogy mondom, ez már nem a mi dolgunk.
Josline elképedt apja szívtelenségén.
-De ezek szerint az üzenet nem kamu, segítséget kértek tőlem! És te elvárnád, hogy cserbenhagyjak egy bajba jutottat a fajtámból?-fakadt ki a lány.
-Mi az hogy a fajtádból? Mik vagytok ti állatok?Különben is lehet hogy ez csak egy csapda! Hát ilyen fafejűnek neveltelek?
-És az IP cím? - pattant fel Josline apja sértegetésről tudomást sem véve.-Te magad mondtad, hogy Mexicoból jött és...
-...És bárki elküldhette! - állt fel Mr. Richelly is.
-Vagyis ha jól értem, te hagynád, hogy egy ember meghaljon!
-Éppen ezért nem teszünk semmit, hogy az az ember ne haljon meg!
-Tudod mit, szerintem te csak félsz! Félsz az NHT-tól, bármitől ami lerombolhatja a tökéletes kis életedet!-vágta apja arcába Josline.
-Én nem félek!-kiáltotta Mr. Richelly. - Csak életben akarlak tartani!
-Na de..
-Nem, teszünk, semmit!-mondta Mr. Richelly lassan, minden szót különösen kihangsúlyozva.
Josline-on csalódottság lett úrrá.Hogy lehet az apja ennyire, érzéketlen és képmutató? Mikor annak idején pont ő mentette meg, örökbe fogadta, pedig azt sem tudta melyik képességgel bír! Akár lehetett volna ő a gyilkos..
Majd meglátjuk!-gondolta Josline.
-Igen, majd meglátjuk!-mondta Mr. Richelly, majd lánya döbbent tekintetét látva hozzátette:-Jobban működik a gondolatátvitel mind gondolnád.
Josline szó nélkül sarkon fordult, majd kifutott a szobából, fel a lépcsőn, egyenest a szobájába, és jól bevágta maga után az ajtót.
Egyre erősebben élt benne az elhatározás, miszerint segíteni fog az NHT legyőzésében. Odament a szekrényéhez, és leemelt a felső polcról egy ütött-kopott cipős dobozt. A doboz mélyén egy sálba csavarva megtalálta amit keresett, felcsatolta a nyakára, majd odalépett a tükörhöz.
A tükörből egy csinos szőke lány nézett vissza, arcvonásait eltorzította a düh. Nyakában egy szürke azonosító biléta, a következő felírttal belekarcolva:
Kilences tanulmány
gondolatátvitel
-Majd meglátjuk-ismételte Josline.
Sean Felton
USA Washington NHT vasárnap délután 5:56
Felton szélsebesen átvágott a hármas osztályon, sarkában vagy nyolc másik ügynök akik egyre csak azt hajtogatták, hogy Byrn-nek dolga van. Felton rájuk se bagózva belépett a 108-as szobába, ahol négy hosszú asztal ívelt át, mindegyiken legalább tíz számítógép. Helyes legyen csak dolga,gondolta, úgyse őt keresem.
Felton szemével George Cattont, az osztályvezetőt kereste, helyette Byrn-t látta meg, aki egy fickóval tárgyalt. Fél órája áram szünet volt, ezért az áramkör zárlatos lett.
-Mr. Felton?-szólította meg egy nyurga, őszülő férfi.Névtábláján ez állt:Catton,ügyvezető-Segíthetek?
-Hogyne! Épp magát keresem.
-Engem?-kérdezett vissza meglepetten Catton.
-Ha mondom!-válaszolt Felton, és Catton mellé lépett.-Jelenleg maga az egyetlen, aki fel tud engem világosítani arról mi folyik itt.
Catton habozott, végül némi gondolkodás után a következőket mondta, rém megfontoltan:
-A tizenkettes tizenkettes után nyomozunk, de eddig semmi hír.
-Akkor dolgozzanak kicsivel erőteljesebben! Nem tűnhet el megint a lány!-emelte fel hangját Felton.
-Dolgozunk az ügyön-csitította Catton a férfit.
-Roppan érdekes, ennél a cégnél mindenkinek az a válasza mindenre, hogy dolgozunk az ügyön!-Felton most már kiabált. Nem bírta elviselni még csak a gondolatát sem annak, hogy a kislány megléphet.
-A lány utoljára egy takarító látta egy kínai emberrel.
-Egy kínaival?-kérdezte meglepetten Felton.
-Igen, egy ápoló lehetett, de eddig a munkásember még nem látta a kórházban.
-Chan...-motyogta Felton.-Byrn!-kiáltott el magát hirtelen.
Byrn a negyedik sornál üvöltözött az emberével, de most mérgesen felkapta a fejét és odavakkantotta:
-Mi van?
-Van egy kis problémánk.
-A fél osztályom, egy eltűnt lányon dolgozik, a másik fele, hasznavehetetlen, Flicker nem képes dolgozni, mert a gépei leálltak, a generátorunk, már csak 20 percig húzzák, nagyobb a fejetlenség mint egy giotinban (történet stop:giotin=XIX századi francia lefejezésre szolgáló kivégző eszköz), magyarázza már el, mi lehet ennél nagyobb probléma?-tárta szét karját Byrn.
-Chan a lánnyal van.-mondta Felton.
Byrn még mindig kiárt karokkal állt.
-Te nyertél.-bökte ki.-Catton!
-Igen uram?
-Mindenkit aki az osztályán dolgozik, küldje Mexico-ba, zárják le a reptereket, figyeljék a határt, hivatkozon amire akar! -utasította Byrn Cattont. -Ja, és értesítse a hatos osztályt és a fejvadászokat, induljanak Seattle-be!
-Seattle be?-kérdezte meglepetten Felton.
-A lány és Chan feltehetőleg oda tartanak.-magyarázta Byrn.
-A fejvadászokat?-hebegte Catton.
-Talán süket?!-kérdezett vissza ingerülten Felton.
-Uraim,-szedte össze magát Catton hadd szabadjon megjegyeznem, hogy mi történt amikor utoljára ráküldtük valakire a vadászainkat.
-Byrn csípőre tette a kezét, és olyan közel hajolt Catton-höz, hogy csak egy hajszél választotta el őket egymástól.
-Ami Siriában történt az nem fordulhat elő még egyszer, és most ha lenne olyan kedves, és kiadná az utasítást...
-Uram-kezdte Catton-, értse meg, ezt nem tehetem!
-Adja ki a parancsot! - kiáltott rá Felton.
Byrn Felton karjára tette kezét, majd Catton-höz fordult, és így szólt:
-Ha jól tudom magának családja van igaz?-mondta gonoszul.-Ha szeretné életben találni őket amikor hazaér, kiadja a parancsot. Érthetően beszéltem?-Byrn hangja gyilkos nyugalomról árulkodott.
Catton halántékán izzadtság cseppek gyöngyöztek,szemében félelem csillant. Remegő kézzel felemelte voki tokiját, és beleszólt:
-Mr Hendricks.
-Uram?
-Hívja a fejvadászokat.
Kevin Richelly
USA Washington kerület, Richelly család háza vasárnap este 7:23
Richelly felballagott lánya szobájához. Egész nap nem beszéltek, és amikor meg akarta magyarázni a lánynak miért nem tehet semmit, Ines azt mondta, Josline arra kérte, hogy ne zavarja senki.
Richelly bekopogott a lány ajtaján:
-Josline? Én vagyok!-a szobából nem hallatszódott egy nesz se. Richelly felsóhajtott, majd folytatta:
-Kicsim, tudom, hogy segíteni akarsz a társaidnak, de értsd meg, ez nem olyan egyszerű, mint hinnéd. Azt az IP címet az NHT is ugyanúgy lenyomozhatta, mint mi.-még mindig semmi reakció.
-Sajnálom, hogy kiabáltam veled, de csak a te érdekedet nézem, szeretném, ha biztonságban lennél.-Richelly elhallgattatott. Amikor nem érkezett válasz ismét bekopogott.
-Josline...?-a férfinek szörnyű gyanúja támadt- Bent vagy?
Richelly, vállal előre, neki rontott az ajtónak; egyszer, kétszer, majd a harmadikra berontott Josline szobájába.
A helyiség üres, ablak nyitva.
Rikkie Lawson
USA Seattle Sere's Hotel vasárnap este 8:56
Rikkie egy hétre bérelt szobájának erkélyén állt. A szobaszervizt már kétszer hívta, a számlát úgysem ő állja, hanem egy adósa. A srác felhajtott martiniját, majd bement az erkélyről. Odalépett ágyához, ahol a bőröndje, és egy fegyverekkel teli hátizsák várta, amit az adósától kapott. Röhögve közölte mikor átadta neki, hogy valószínűleg nem engedték fel a repülőre stukkerral. Rikkie szájon tudta volna törölni a jókedvéért. Megtölött egy pisztolyt, és a székre dobott kabátjának belső zsebébe rejtette egy teli tárral egyetemben. Őt senki nem kapja el élve.
Emily Kristine
USA valahol Közép-Amerika felett Airport 77 vasárnap este 9:24
Emily bágyadtan figyelte a repülőgép apró ablakán át a sötét eget. Lio mellet irdatlan gyorsan pötyögött viharvert mini laptopjába. Amint kijutottak a kórházból Lio egy szállodába vitte, ahol összepakolt, és lefoglalt két jegyet az első gépre ami, Seattle-be megy. Szerzett Emily-nek egy használható ruhát, és egy órán belül már a levegőben voltak. A lányon alig látszódtak már az égési sebek, a horzsolás is eltűnt a homlokáról. Céljuk teljes fontosságának tudatában merült álomba
Sarah Lawn
USA Seattle Baines Hotel este 9:57
Sarah kiszámolta a kevéske kis borravalót a hordárnak. Pénz szűkében ebben a lerobbant hotelban kapott szállást egy napra nyolcvan dollárért. A szoba nem is ért többet; málló tapéta, penész foltok a falon, koszos fürdőszoba, nyikorgó dohos ágy.
Mindegy, gondolta Sarah. holnap vagy meghalok, vagy menekülhetek egy szervezet elől tizenegy másik emberrel(a tizenkettediktől ő sem remélt semmit). Sarah leterített egy takarót a földre, és számolni kezdte a beázásokat a plafonon.
Josline Scott
USA Seattle vasárnap este 10:23
Josline elégedetten gubbasztott egy taxi hátsó ülésén. Volt egy kis bűntudata amiatt, hogy ennyi pénzt elver taxira, de nála volt apja hitelkártyája.Még utazott lefoglalt egy szobát a Sere's-ben remélte gyámja minél később veszi észre eltűnését. A taxisofőr megállt egy tizenöt emeletes monstrum előtt ami nagy betűkkel hirdette: Sere's
-Végállomás, 100 dollár lesz-közölte a sofőr.
Josline kiszállt és fizetett, majd belépett az épületbe
Josline Scott
USA, Washington állam, New Castle szombat este 7:38
Genevieve Denobili tánc iskola
Josline megcsinálta az arabeszk pózt ahogy azt Ms. Denobili kérte a lányoktól. Josline egész nap balettórákon volt, heti hét napon át, közben magántanulóként emelt szinten folytatta tanulmányait. Fárasztó életmód volt ez egy 17 éves lánynak, de Josline nem bánta. A kevés szabadidőnek köszönhetően csökkent az esélye, hogy felismerik.
Miután megszökött az NHT-ből, az utcákon kóborolt, mígnem egyszer egy cirkáló rendőr autóból fel nem ismerték. Azonnal bevitték az őrsre, és nem telt bele öt óra, már jöttek is érte, azonban nem a szülei, hanem egy úr, Mr. Kyle Richely. Azt állította, hogy a lány szülei nemrég egy tűzvészben meghaltak és hogy ő az apjának harmad unoka testvére, és hogy szeretné Josline-t örökbe fogadni. Mivel Kyle Richelly-nek voltak kapcsolatai, hamar gyámleányának tudhatta a szőke lányt, akit pár nap múlva felvilágosított: az NHT-nek dolgozott pár éve, akkor jött el amikor elkezdték a tanulmány kísérletet. Aztán azt is elárulta, hogy Josline otthona nem "véletlen" tűzvészben pusztult el. Hogy Mr. Richelly és a felesége Anne miért viselik ennyire szívükön sorsát Josline máig nem tudta meg.
- Jól van lányok!- csapta össze tenyerét Ms. Denobili.-Mára ennyi volt.
Josline nagyot fújt;
- Azt hittem sosem lesz már vége!-dőlt Callie vállára.
Callie Davis magas, szőke hajú lány volt, akárcsak Josline, igencsak hajazott Ashley Tisdale-re, bár a világ minden kincséért sem ismerte volna be, hogy példaképének tekinti a lányt.
-Denobili néni ma formában volt- fújt Callie is.
A lányok a többiek után futottak, akik már az öltözőnél jártak. Az öltözőben lányzsivaj, hideg levegő és különféle parfümök, dezodorok illatorgiája fogadta őket. Josline átverekedte magát a padjáig és ledobta rá magát. Leküzdötte balettcipőjét, és megdörzsölte lábát, igyekezett figyelmen kívül hagyni gyomra korgását, Dél óta nem evett.
-Majd szomjan halok.-közölte a mellette ülő lánnyal, Stevei-vel.
Stevei rövid állig érő hajkoronával, és apró, törékeny testalkattal rendelkezett, ezen felül végtelenül nyugodt, megfontol személyiség volt, ellentétben Josline kíváncsi, örökmozgó, izgága természetével.
- Én is. Maradt még inni valód?- tudakolta Stevei.
Josline leemelte feje fölül a hátizsákját és alaposan feltúrta.
-Sajnos nem.-lengette meg végül Stevei orra előtt az üres vizes palackot.
-Nem iszunk meg valamit a sarki kávézóban?-csapott Callie a lányok térdére.
-Dehogynem! - vágták rá azok.
Tíz perccel később a három lány már a sarki kávézó felé tartott. Josline-t kirázta a hideg, a napokban a szokottnál is hidegebb volt. A lány összébb húzta magán világoskék vászonkabátját. A rövid utat a kávézóig néma csendben tették meg, részben a fáradtság, részben a fagy miatt.
Mikor végre elérték a kávézót Stevei kitárta az ajtót a lányok előtt, és szépen sorban beléptek. A helyiségben a narancssárga-fehér lámpák fényétől hangulatos kis helyiségben ezen az estén a szokottnál is többen voltak, Josline-on egy pillanatra eluralkodott a tömegiszony.
-A sarokba üljünk, azzal a cuki sráccal szemeben, talán észrevesz!- mutatta Callie az irányt.
-Cuki srác? - kérdezte Josline.- Te egész véltelenől nem Blaise-zel jársz?
-De, de nem fogadtam örök hűséget- felelt Callie-, És a stírölés tudtommal még nem számít megcsalásnak.-közölte.
-Igaza van!- helyeselt Stevei.
A lányok leültek az asztalhoz, szemeben A cuki sráccal. Egy szorgalmas pincérnő rögtön ott termett;
-Segíthetek?-kérdezte mosolyogva.
Stevei gyorsan átböngészte az itallapot.
-Igen, egy tejes kávét kérnék.
-Én egy csokis fánkot és egy kapucsínót-határozott Josline.
-Én csak egy szójatejes, zsírszegény kávét kérnék-viszonozta Callie a mosolyt.
-De azért kíváncsi lettem volna Blaise arcára, ha ezt hallotta volna-tért vissza Josline az előző témára a pincérnő távozása után.
Stevei felnevetett, s ezzel egy időben felberregett Josline mobilja.
-Bocsi csajok-fogadkozott. Előkaparta mobilját kézitáskája legmélyéről, majd megnyomta a kijelzőn a kis sárga borítékot.
"Segíts legyőzni az NHT-t, ne küldj választ, figyelnek! Ez NEM trükk! Találkozzunk három nap múlva Seattle-i Roy St Coffee & Tea-ban. Pontban délben találkozunk."
Josline-ban megfagyott a vér. A lányok mellette vidáman csicseregtek, fel sem tűnt nekik, hogy szöszi barátnőjük szép lassan szívinfarktust kap.
"Üzenet feladója:11estan."
-A tizenegyes tanulmány...-motyogta az orra elé.
-Tessék?-kérdezte Callie.
-Mi?-kapta fel fejét Josline-Ja, ... semmi, igazén semmiség, de... nekem, nekem most mennem kell!
-Hogy? De hát még nem is ettél!-hányta a szemére Callie.
-Igen, de most kaptam egy üzenetet apától, rohannom kell, majd máskor bepótoljuk!-hadarta, majd két meglepett barátnője tekintetével kísérve kirohant a kávézóból.
Rikkie Lawson
USA valahol Columbia kerület és Seattle között, vasárnap reggel 8:26
Rikkie az elmúlt órákat egy repülőgépen töltötte, alig 15 perce sikerült elkapni egy Seattle-be tartó buszt.
A fiú két vénasszony közé ékelődött, akiknek be nem állt a szája.
Amint megkapta Emily email-jét, összepakolt és feltárcsázta az első repteret. Seattle nincs közel. Persze megfordult a fejében (nem is egyszer), mi lesz ha nem a kis Emily, hanem az NHT emberei várják Seattle-ben, de feltételezte nem fényes nappal több száz ember előtt akarják kicsinálni.
Különben sem hagyta volna cserben Emilyt, "bajtársak" voltak, együtt szöktek meg az NHT-ből, aztán egy nem várt rajtaütés miatt elszakadtak egymástól.
A busz lefordult egy újabb leágazáson, és Rikkie valamivel ismét közelebb került céljához.
Emily Kristine-Lio Chan
USA Mexico város vasárnap reggel 9:42 városi kórház
Lio Chan ápolónak öltözve járta a kórház folyosóit, a kórtermek nem voltak számozva, ő pedig nem sokat tudott spanyolul. Létfontosságú volt megtalálnia Emilyt, még mielőtt valaki felfedezi a kislány titkát. A tanulmányok szervezete gyorsabban regenerálódik, vagyis gyorsabban gyógyul mint az átlagemberé.Lio futólépésben haladt, közben benyitott egy újabb kórterembe, ahol egy idős bácsika feküdt.
- Pardon, bocsánat uram!
-Semmi, gond-szólt angolul az öreg.
-Egy kislányt keresek tegnap este került ide, a robbanás egyik túlélője.-próbálkozott Lio.
-Egy kislányt? Azt hiszem tudom hol van, éppen akkor hozták be,amikor mosdattak. Kicsalták tőlem a nővérkét,aki megjegyzem, igencsak csinos volt....Hé, várjon, hová megy?
-El!-hallatszott Lio türelmetlen válasza.
-A lány balra a sarkon van!
Emily úgy érezte szétmegy a feje, és leszakad a tüdeje. Ahhoz képest,hogy a tanulmányok gyorsan gyógyulnak, egészen lassú ez a "gyors" folyamat. A lány kiment bokája és a törött lába már helyre jött, de az égési sérülései még jól látszódtak.
Emily egész nap csukott szemmel feküst, nem akarta, hogy az orvosok rájöjjenek "tudományára".
Lépteket hallott, az ajtó megint kinyílt. A lány próbált kómát mímelni, de nem nagyon jöhetett össze neki, mert egyszer csak egy ismerős hang ütötte meg a fülét:
-Nyugodtan abbahagyhatod, csak én vagyok az.-suttogta.
Emily.nek felpattant a szeme.
-Mr.Chan!-kiáltott döbbenten.
-Ssssssssst!-pisszegte le amaz. -El kell tűnünk innen!
-Hogyan?Nézzen már rám!-hajtotta félre a takaróját Emily-Gipszben van a lábam! És őszintén szólva nem nagyon hiszek abban, hogy egyszál hálóingben kiengednének az ajtón!
Lio elgondolkodott.
- Várj meg itt!-intett a lánynak és kilépett a folyosóra.
-Mégis hova mennék gipszelt lábbal??-dörmögte a lány.
Emily óvatosan kihúzta karjából az infúziót, és levakarta magáról az EKG csipeszét.Ekkor Lio rontott be egy gipszvágóval.
-Jesszus, azt meg honnan szedte?-szaladt ráncba Emily szemöldöke.
-Azzal ne törődj, és ne mozogj!
Lio levágta a kislány lábáról a gipszet, óvatosan talpra állította, majd így szólt:
-Hova beszélted meg a találkozót a többiekkel?
-Honnan veszi, hogy találkozót beszéltem meg velük?-kérdezett vissza a lány.
-Miért? Nem?
-De. - bólintott Emily. Seattle-be kell mennem, hétfő délben találkozunk.
Liot elfutotta a harag;
-Seattle-be?!Tudod te hány napra van az innen??-suttogta dühösen.
-Hát elhiheti, hogy nem tervezetem felrobbanni! -mondta Emily.
Liot nem hatotta meg a lány morcos válasza.
-Mégis hogy a kórsába jussunk el nem egészen 26 óra alatt Seattle-be?!
-Sehogy! -vágta rá a lány, majd csendesen hozzátette-Magának különben sem kell velem jönnie.Lio meg se hallotta, az ajtóhoz ment, és félre húzta rajta a rolót. A folyosón senki nem járkált, ki kell használniuk az alkalmat.
Lio fejben gyorsan összerakta a menekülési tervet, és azt mondta:
-Én megyek előre. Ha nem akarsz kísérleti nyúl lenni akkor követsz, ha jelzek.
Josline Scott
USA Washington kerület, vasárnap reggel 10:19 Richelly család háza
Josline fel-alá járkált apja komor hangulatú dolgozó szobájában.Még az előző napi farmerét és fehér blúzát viselte. Körülötte a szobalány Ines sertepertélt, portalanított, Mr. Richelly iratait rendezgette.
Josline amint tegnap hazaért megmutatta a mailt apjának, aki a azonnal intézkedni kezdett. Úgy éjfél tájban lelépett otthonról, de előtte meghagyta Josline-nak, hogy ne tegyen semmit amíg haza nem ér.
A lány azóta egyre idegesebben rohangált faltól falig mint egy megkergült pók. Most abbahagyta a járkálást és beszélni kezdett, bár maga sem tudta kihez intézi szavait:
- Nem értem, mi tart ilyen sokáig? Már vagy ezer éve elment!
-Mr. Richelly? - kérdezte Ines.
-Hát persze, hogy apa, ki más?! Nem mehetek el innen amíg vissza nem jön...Habár lehet, hogy az egész csak hazugság, és arra megy ki a játék, hogy elhurcoljanak.-töprengett Josline.
-Ugyan ki akarná a kisasszonyt elhurcolni?-kérdezte Ines, de cseppet sem gúnyosan.
-Nem tudom, akárki, mindenki!-hadonászott karjaival a szőke lány.-Jaj, hol van már?!
-Nyilván valami nagyon fontos dolga van, azért nem jön előbb-csitította Josline-t a szobalány.
-Hát persze, hogy fontos dolga van!-csapott a dolgozóasztalra Josline, amitől az Ines által csinos kis kupacokba rendezett papírhalmok szanaszét szóródtak a szőnyegen.
-Ha nem tudná, itt tizenkét emberi életről van szó!
-Nem tudtam-szólt teljes lelki nyugalommal Ines, miközben az iratokat szedegette a földről.-Tizenkettő?-egyenesedett fel hirtelen, mint aki csak most fogta fel az imént elhangzottakat.
Jellemző Inesre a lassú észjárás, gondolta bosszúsan Josline.
-Igen, úgy van, habár én a tizenkettediket legszívesebben megfojtanám!
-Ne mondjon ilyet a kisasszony!-szidta össze Ines.
-Nem! Ő minden csak nem ember!-Josline meg kerülte az asztalt, és lecövekelt Ines orra előtt.
-Az a liba tönkretette az életemet tíz másikkal együtt!
Ines értetlen arcot vágott, a felszedett papírokat a mellkasához szorította, mintha meg tudná velük védeni magát Josline-tól, aki egyre hisztériásabb állapotba került.
Josline lemondóan felsóhajtott.
-Hát én nem tudom mit akart ezzel a kisasszony mondani-kezdte Ines-, de a megbocsátás az élet velejárója-ajánlotta mosolyogva.
Josline döbbenten bámulta Inest.
-Maga szed valamit?-tette fel a bónuszkérdést.
Ines már szólásra nyitotta volna a száját, de ekkor feltárult a dolgozó szoba ajtaja, és Mr Richelly lépett be rajta.
-Papa!-kiáltott fel Josline, és odaszaladt hozzá.
-Na mi az, csapda, vagy igazi a levél? És miért vágsz ilyen arcot? Úristen! Csapda igaz??-hadarta Josline egy szuszra.
-Ines-szólt Mr. Richelly.
-Igenis uram.-a szobalány vetett egy gyilkos pillantást Josline-ra, majd só nélkül elhagyta a terepet.
Mr Richelly odahúzta a székét az asztalához, és leült. Josline az asztal előtti székre csusszant.
-Na?-kérdezte óvatosan.
Mr. R. nagyot sóhajtott;
-A mail valószínűleg igazi.-mondta végül.
-Csak valószínűleg?
-Az üzenetet Mexicoból küldték szombat éjjel. Lenyomoztattam az IP címet, egy könyvtári gépről jött az üzenet, ami az elküldés után felrobbant a könyvtárral együtt.
Mr. Richelly időt hagyott Josline-nak megemészteni mindezt, majd folytatta:
-Az épület mögötti generátort egy golyó találat érte.
-Uramisten...És most mit tegyek?-kérdezte csendesen apját a lány.
-Semmit.-hangzott a kemény felelet.
-Semmit?-visszhangozta meglepetten Josline-Hogyhogy semmit?
-Úgy ahogy mondom, ez már nem a mi dolgunk.
Josline elképedt apja szívtelenségén.
-De ezek szerint az üzenet nem kamu, segítséget kértek tőlem! És te elvárnád, hogy cserbenhagyjak egy bajba jutottat a fajtámból?-fakadt ki a lány.
-Mi az hogy a fajtádból? Mik vagytok ti állatok?Különben is lehet hogy ez csak egy csapda! Hát ilyen fafejűnek neveltelek?
-És az IP cím? - pattant fel Josline apja sértegetésről tudomást sem véve.-Te magad mondtad, hogy Mexicoból jött és...
-...És bárki elküldhette! - állt fel Mr. Richelly is.
-Vagyis ha jól értem, te hagynád, hogy egy ember meghaljon!
-Éppen ezért nem teszünk semmit, hogy az az ember ne haljon meg!
-Tudod mit, szerintem te csak félsz! Félsz az NHT-tól, bármitől ami lerombolhatja a tökéletes kis életedet!-vágta apja arcába Josline.
-Én nem félek!-kiáltotta Mr. Richelly. - Csak életben akarlak tartani!
-Na de..
-Nem, teszünk, semmit!-mondta Mr. Richelly lassan, minden szót különösen kihangsúlyozva.
Josline-on csalódottság lett úrrá.Hogy lehet az apja ennyire, érzéketlen és képmutató? Mikor annak idején pont ő mentette meg, örökbe fogadta, pedig azt sem tudta melyik képességgel bír! Akár lehetett volna ő a gyilkos..
Majd meglátjuk!-gondolta Josline.
-Igen, majd meglátjuk!-mondta Mr. Richelly, majd lánya döbbent tekintetét látva hozzátette:-Jobban működik a gondolatátvitel mind gondolnád.
Josline szó nélkül sarkon fordult, majd kifutott a szobából, fel a lépcsőn, egyenest a szobájába, és jól bevágta maga után az ajtót.
Egyre erősebben élt benne az elhatározás, miszerint segíteni fog az NHT legyőzésében. Odament a szekrényéhez, és leemelt a felső polcról egy ütött-kopott cipős dobozt. A doboz mélyén egy sálba csavarva megtalálta amit keresett, felcsatolta a nyakára, majd odalépett a tükörhöz.
A tükörből egy csinos szőke lány nézett vissza, arcvonásait eltorzította a düh. Nyakában egy szürke azonosító biléta, a következő felírttal belekarcolva:
Kilences tanulmány
gondolatátvitel
-Majd meglátjuk-ismételte Josline.
Sean Felton
USA Washington NHT vasárnap délután 5:56
Felton szélsebesen átvágott a hármas osztályon, sarkában vagy nyolc másik ügynök akik egyre csak azt hajtogatták, hogy Byrn-nek dolga van. Felton rájuk se bagózva belépett a 108-as szobába, ahol négy hosszú asztal ívelt át, mindegyiken legalább tíz számítógép. Helyes legyen csak dolga,gondolta, úgyse őt keresem.
Felton szemével George Cattont, az osztályvezetőt kereste, helyette Byrn-t látta meg, aki egy fickóval tárgyalt. Fél órája áram szünet volt, ezért az áramkör zárlatos lett.
-Mr. Felton?-szólította meg egy nyurga, őszülő férfi.Névtábláján ez állt:Catton,ügyvezető-Segíthetek?
-Hogyne! Épp magát keresem.
-Engem?-kérdezett vissza meglepetten Catton.
-Ha mondom!-válaszolt Felton, és Catton mellé lépett.-Jelenleg maga az egyetlen, aki fel tud engem világosítani arról mi folyik itt.
Catton habozott, végül némi gondolkodás után a következőket mondta, rém megfontoltan:
-A tizenkettes tizenkettes után nyomozunk, de eddig semmi hír.
-Akkor dolgozzanak kicsivel erőteljesebben! Nem tűnhet el megint a lány!-emelte fel hangját Felton.
-Dolgozunk az ügyön-csitította Catton a férfit.
-Roppan érdekes, ennél a cégnél mindenkinek az a válasza mindenre, hogy dolgozunk az ügyön!-Felton most már kiabált. Nem bírta elviselni még csak a gondolatát sem annak, hogy a kislány megléphet.
-A lány utoljára egy takarító látta egy kínai emberrel.
-Egy kínaival?-kérdezte meglepetten Felton.
-Igen, egy ápoló lehetett, de eddig a munkásember még nem látta a kórházban.
-Chan...-motyogta Felton.-Byrn!-kiáltott el magát hirtelen.
Byrn a negyedik sornál üvöltözött az emberével, de most mérgesen felkapta a fejét és odavakkantotta:
-Mi van?
-Van egy kis problémánk.
-A fél osztályom, egy eltűnt lányon dolgozik, a másik fele, hasznavehetetlen, Flicker nem képes dolgozni, mert a gépei leálltak, a generátorunk, már csak 20 percig húzzák, nagyobb a fejetlenség mint egy giotinban (történet stop:giotin=XIX századi francia lefejezésre szolgáló kivégző eszköz), magyarázza már el, mi lehet ennél nagyobb probléma?-tárta szét karját Byrn.
-Chan a lánnyal van.-mondta Felton.
Byrn még mindig kiárt karokkal állt.
-Te nyertél.-bökte ki.-Catton!
-Igen uram?
-Mindenkit aki az osztályán dolgozik, küldje Mexico-ba, zárják le a reptereket, figyeljék a határt, hivatkozon amire akar! -utasította Byrn Cattont. -Ja, és értesítse a hatos osztályt és a fejvadászokat, induljanak Seattle-be!
-Seattle be?-kérdezte meglepetten Felton.
-A lány és Chan feltehetőleg oda tartanak.-magyarázta Byrn.
-A fejvadászokat?-hebegte Catton.
-Talán süket?!-kérdezett vissza ingerülten Felton.
-Uraim,-szedte össze magát Catton hadd szabadjon megjegyeznem, hogy mi történt amikor utoljára ráküldtük valakire a vadászainkat.
-Byrn csípőre tette a kezét, és olyan közel hajolt Catton-höz, hogy csak egy hajszél választotta el őket egymástól.
-Ami Siriában történt az nem fordulhat elő még egyszer, és most ha lenne olyan kedves, és kiadná az utasítást...
-Uram-kezdte Catton-, értse meg, ezt nem tehetem!
-Adja ki a parancsot! - kiáltott rá Felton.
Byrn Felton karjára tette kezét, majd Catton-höz fordult, és így szólt:
-Ha jól tudom magának családja van igaz?-mondta gonoszul.-Ha szeretné életben találni őket amikor hazaér, kiadja a parancsot. Érthetően beszéltem?-Byrn hangja gyilkos nyugalomról árulkodott.
Catton halántékán izzadtság cseppek gyöngyöztek,szemében félelem csillant. Remegő kézzel felemelte voki tokiját, és beleszólt:
-Mr Hendricks.
-Uram?
-Hívja a fejvadászokat.
Kevin Richelly
USA Washington kerület, Richelly család háza vasárnap este 7:23
Richelly felballagott lánya szobájához. Egész nap nem beszéltek, és amikor meg akarta magyarázni a lánynak miért nem tehet semmit, Ines azt mondta, Josline arra kérte, hogy ne zavarja senki.
Richelly bekopogott a lány ajtaján:
-Josline? Én vagyok!-a szobából nem hallatszódott egy nesz se. Richelly felsóhajtott, majd folytatta:
-Kicsim, tudom, hogy segíteni akarsz a társaidnak, de értsd meg, ez nem olyan egyszerű, mint hinnéd. Azt az IP címet az NHT is ugyanúgy lenyomozhatta, mint mi.-még mindig semmi reakció.
-Sajnálom, hogy kiabáltam veled, de csak a te érdekedet nézem, szeretném, ha biztonságban lennél.-Richelly elhallgattatott. Amikor nem érkezett válasz ismét bekopogott.
-Josline...?-a férfinek szörnyű gyanúja támadt- Bent vagy?
Richelly, vállal előre, neki rontott az ajtónak; egyszer, kétszer, majd a harmadikra berontott Josline szobájába.
A helyiség üres, ablak nyitva.
Rikkie Lawson
USA Seattle Sere's Hotel vasárnap este 8:56
Rikkie egy hétre bérelt szobájának erkélyén állt. A szobaszervizt már kétszer hívta, a számlát úgysem ő állja, hanem egy adósa. A srác felhajtott martiniját, majd bement az erkélyről. Odalépett ágyához, ahol a bőröndje, és egy fegyverekkel teli hátizsák várta, amit az adósától kapott. Röhögve közölte mikor átadta neki, hogy valószínűleg nem engedték fel a repülőre stukkerral. Rikkie szájon tudta volna törölni a jókedvéért. Megtölött egy pisztolyt, és a székre dobott kabátjának belső zsebébe rejtette egy teli tárral egyetemben. Őt senki nem kapja el élve.
Emily Kristine
USA valahol Közép-Amerika felett Airport 77 vasárnap este 9:24
Emily bágyadtan figyelte a repülőgép apró ablakán át a sötét eget. Lio mellet irdatlan gyorsan pötyögött viharvert mini laptopjába. Amint kijutottak a kórházból Lio egy szállodába vitte, ahol összepakolt, és lefoglalt két jegyet az első gépre ami, Seattle-be megy. Szerzett Emily-nek egy használható ruhát, és egy órán belül már a levegőben voltak. A lányon alig látszódtak már az égési sebek, a horzsolás is eltűnt a homlokáról. Céljuk teljes fontosságának tudatában merült álomba
Sarah Lawn
USA Seattle Baines Hotel este 9:57
Sarah kiszámolta a kevéske kis borravalót a hordárnak. Pénz szűkében ebben a lerobbant hotelban kapott szállást egy napra nyolcvan dollárért. A szoba nem is ért többet; málló tapéta, penész foltok a falon, koszos fürdőszoba, nyikorgó dohos ágy.
Mindegy, gondolta Sarah. holnap vagy meghalok, vagy menekülhetek egy szervezet elől tizenegy másik emberrel(a tizenkettediktől ő sem remélt semmit). Sarah leterített egy takarót a földre, és számolni kezdte a beázásokat a plafonon.
Josline Scott
USA Seattle vasárnap este 10:23
Josline elégedetten gubbasztott egy taxi hátsó ülésén. Volt egy kis bűntudata amiatt, hogy ennyi pénzt elver taxira, de nála volt apja hitelkártyája.Még utazott lefoglalt egy szobát a Sere's-ben remélte gyámja minél később veszi észre eltűnését. A taxisofőr megállt egy tizenöt emeletes monstrum előtt ami nagy betűkkel hirdette: Sere's
-Végállomás, 100 dollár lesz-közölte a sofőr.
Josline kiszállt és fizetett, majd belépett az épületbe
2011. március 18., péntek
Sziasztok!
Már el kezdtem a második fejezetet, nagyjából kedd-szerda körül lesz fent. Szeretném megköszönni annak a néhány olvasómnak, hogy elolvasták eddigi szegényes írásomat, a közel jövőben ez a mennyiség változni fog, picivel hosszabbak lesznek a fejezetek (na nem olyan nagyon, nem kell pánikba esni XD).
2011. március 14., hétfő
1
Sziasztok!
Ez lenne az én első blogspotos írásom, amit be is szeretnék fejezni, úgy hogy itt az első fejezet, van még rajta mit csiszolni, de remélem teszik majd. Eleinte unalmas lesz egy picit, mivel sci-fi, de szeretném ha ez nem tartana vissza titeket a többi fejezet elolvasásától.Felmerülnek technikai hibák, mint például az időtorlódás, és effélék, de összességében egész pofás kis fejezet lett szerintem. Szerintetek?
Üdv: Brandy
1. Fejezet Húzóerő
David Byrn
2011. USA Washington péntek 0:32 NHT Irattár
David Byrn hatodszorra olvasta át a tanulmányok vallomásait.Nem voltak túl bőbeszédűek, főként a fejükhöz szegezett fegyver miatt. Egyedül Cameron Charleston merte leírni a teljes igazságot, a képességeiről (is).
Cameron Charleston... Byrn szeme fennakad a névnél. Mintha csak tegnap lett volna, hogy kiirtotta annak a kotnyeles lánynak a családját. Persze a lányt jól kiokosította az apja, ha nem veri be a fejét sosem lett volna ekkora siker az NTH-nak. Mrs. Tompson persze nem nevezte éppenséggel sikernek. A nőnek több mint két milliárdot veszített el a projekttel, és utána még megkenni az esküdtszékieket...
Többek között Mrs. van Holt Sean Felton és ő maga is ott volt azon a napon amikor minden befuccsolt, és a tanulmányokat a kivégzőszobába vitték. Mind a tizenketten tarkójukhoz szorított pisztollyal álltak, várták a halált. És egyszer csak mind magukhoz tértek, mint akit pofon vágtak, az élelmesebbek megléptek, a többi... hát a többit lelőtték mielőtt rájöhetett volna hol van.
Hogy mi módon léptek meg és tűntek el úgy, hogy sem az NTH sem az FBI nem lelt rájuk csak a Jóisten tudja, meg persze ő maguk.
Byrn felállt és visszahelyezte az aktát a többi közé a fiókban. Nem hagyta nyugodni totális vereségének gondolata, pedig több mint egy éve történt. Mérgesen betolta a fiókot, és intett az őröknek, hogy engedjék ki.
Azok jó munkaerőhöz méltóan ellenőrizték nem lép-e meg valamilyen irattal, majd bezárták mögötte az ajtót.
Byrn végig sétált a szürke szövet szőnyeggel leterített padlón a liftig, majd a liftben felcsapta mobiltelefonja előlapját.
Már tudta mit kell tennie.
Emily Kristine
USA Mexico állam szombat délután 1:43
elhagyatott ház
Emily megrázta a fejét, hogy gubancos vörös haját "kiigazítsa" arcából. Egy székhez kötözve, betömött szájjal üldögélt, borzasztóan unta magát. A szomszédos szobában az őrei bámulták a kis fekete tévét, ami csak minden második percben mutatott tiszta vételt.
Emily egy hónapja volt fogságban, Sean Felton embereinek őrizete alatt. Napjában kétszer kiengedték mosdóba, enni és inni viszont alig kapott valamit, hogy legyengüljön. Úgy volt, hogy egy hete átszállítják az NTH-ba, de valami oknál fogva átszállítása csak húzódik, és húzódik. Emily nem bánta túlzottan, a kislány eddig is csak megfelelő pillanatra várt, hogy megszökhessen. És ez a pillanat egy közeledett.
Sarah Lawn
USA Washington DC szombat 12:16 Many Pizzázója
- Sarah! Gyere már! a hármas asztal nem tiszta, de nincs elég helyünk, az ötös asztal pedig még mindig nem kapta meg a rendelést! - kiabálta Petty, egy sovány vörös hajú,húszas éveiben járó nő. Petty volt Sarah főnöke, csontos, rosszul dauerolt, és igen undok nőszemély.
- Megyek! - kiáltotta Sarah majd lerántotta kézről a kék gumikesztyűt, lecsapta a mosogató szélére, aztán kivette a szakács kezéből a pizzás tálcát. Kintről behallatszódott az étterem zsivaja, és Petty rosszmájú károgása;
- Hol van már az a lány?! Nem azért fizetjük, hogy lopja a napot!
-Itt vagyok!-mondta Sarah amint kiügyeskedte magát a rózsaszín lengőajtón.
-Na végre! - mondta Petty- Ezt vidd ki légy szíves a a hármas asztalhoz!-csúsztatott még egy tálcát Sarah szabad kezébe.
Sarah megkerülte a pultot, lerakta az egyik tálcát az ötösasztalra, , kikapott a zsebéből egy rongyot, odasietett a hármas asztalhoz, letörölte, majd letette a másik tálcát is.
- Csakhogy ideért! - pattant fel az asztalnál ülő férfi. -Már éppen ideje volt!
-Higgye el uram szörnyen sajnálom! - fogadkozott Sarah. - Egy sajtos, egy sonkás, és egy gombás volt igaz?
Akkor az összesen annyi mint...-a lány fejben gyors számítást végzett.-45 dollár lesz. -nyújtotta a számlát, és sarkon fordult, egyenesen neki egy rohangáló kisfiúnak, aki élből leöntötte a kólájával. A gyerek villantott rá egy gyors mosolyt, majd tovább szaladt.
- Istenem. -sóhajtotta Sarah.
-Ne sóhajtozz itt nekem, menj és vedd fel a rendelést!-kiáltott rá kutyafuttában Petty.
Sarah kisimította izzadt fekete frufruját homlokából, megigazította rózsaszín egyenruháján a kötényt, majd beállt a helyére:a pult mögé.
Rikkie Lawson
USA Cambridge autószerelő műhely szombat délután 4:55
- Ez az!-kiáltott fel Rikkie, félrecsapta piros baseball sapkáját, majd leugrott egy öreg Pick up tetejéről.
Mikor biztonságosan állt a lábán összepacsizott legjobb haverjával Dick Woodson-nal.
-Király voltál öcsém!-csapott a hátára a másik legjobb barátja Kurt Hoffman.
A műhelyben csak üvöltve értették egymás szavát a dübörgő rock zene és a hegesztő zaja miatt.
-Hé, Tom!- kiáltott Rikkire Tim Bates. Tim volt a műhely tulajdonosa.- Még egy ilyen és repülsz vili?
- Értettem, nagyfőnök-vágta karóba magát Rikkie.- Szárnyakat is növesztek az alkalomra.
Rikkie több mint fél éve itt dolgozott autószerelőként, csodálkozott, hogy egyáltalán kapott munkát. Az NHT-ban történtek után világos volt, hogy haza nem mehet, ezért felszállt egy buszra, és leügetett az első helyre a menekülési listáján;Cambridge.
Megszállt egy viszonylag olcsó albérletben, és munkát keresett Tim Bates-nél, ahogy azt a kávézóbeli pincérlány javasolta. Azonban amit szerelőként keresett alig fedezte a rezsit, ezért beállt úgymond "másodállásba" a környékbeli bandához fosztogatni.
- Tom! Cseréld ki az ékszíjat abban a Merciben!
Rikkie visszaintett, hogy csinálja. Tom... Micsoda egy hülye név...
Amikor felvették a műhelybe Tim megkérdezte hogy hívják. Nyilvánvaló okokból nem mondhatta meg az igazi nevét, elvégre is hivatalosan már 3 éve halottnak nyilvánították. Így hát rávágta az első nevet ami eszébe jutott:
- Tom, izé...Garage.
-Garage? Mint... szerviz?-kérdezett vissza hitetlenkedve Tim.
-Ööö, igen, pontosan!
Rikkie kicserélte az ékszíjat, majd lecsapta a motorháztetőt. Nem volt oka panaszra. Jó kis stiklik, haverok, rendes bevétel, néha egy-egy jó csaj is befigyel. De kiakar örökké bujkálva és félelemben élni?
Ő biztosan nem.
David Byrn
USA Washington állam NTH épülete Christopher Flicker laborja, szombat este 7:38
Byrn figyelte,ahogy Chris Flicker betölti a fémes folyadékot az injekciós tűbe. A férfi egy patkányos kísérletezett, miután a tanulmányokkal kudarcot vallott. Byrnt szörnyen bosszantotta hogy annyi év munkája után kénytelenek megint állatokkal kísérletezni. Ha Flicker nem tudna mindenről már réges-régen kiadta volna az útját.
-Nem lehetne egy kicsit gyorsabban? - kérdezte Flicker-től. - Nem érek rá egész éjjel!
- Ó, nem, nem az ilyesmit nem lehet csak úgy elsietni! - fordult Chris Byrn felé.- Ha sürget nem egy jól idomított állattal, ha nem egy félre sikerült mutánssal rukkolhatok majd elő.
Byrn felsóhajtott. hirtelen kitárult az ajtó, és egy fiatal nő lépett be;
- Uram Mrs. van Holt és Mr. Felton megérkeztek, az irodájában várják önt.-mondta.
-Köszönöm kisasszony. - mondta Byrn - Mire vissza jövök kész legyen!- szólt még oda Flicker-nek, majd felment.
Flicker felmordult, majd beadta a patkánynak a szert.
-Így barátocskám. És most várunk.
Byrn kiszállt a liftből a téttőtéri irodájában. Az iroda a vörös tölgyfapadlótól, az asztalon át a bordó falakig azt sugározta; gyilkos.
A fekete bőrgarnitúrán pedig ott ült a legkegyetlenebb ember a világon; Sean Felton. Az italos asztalkánál Mrs. van Holt álldogált, háttal Byrnnek.
-Mrs. van Holt, Mr. Felton, köszönöm, hogy idefáradtak.
-Van mit David van mit- morogta Mrs. van Holt.
Flicker csak megrántotta a vállát. Byrn egy pillanatig tanácstalanul álldogált . Vajon mi történt a két legkegyetlenebb pártfogójával egy év alatt? Ennyire elhidegültek volna egymástól, egy rosszul sikerült munka miatt?
-Ejnye, hát így kell fogadni egy régi barátot? Vállvonás?-fordult Felton-hoz,- Türelmetlenség? - itt Mrs. van Holtra nézett.
- Nem azért utaztam idáig, hogy jó-pofizzam- mondta Felton. - Halljam mit akar?
- Nos rendben van. - Byrn úgy döntött nem köntörfalaz. -Nézzék. Tudom, hogy az utolsó projektünk nem úgy sült el ahogyan számítottuk rá és...
- Nem úgy sült el?! Ha nem fizetem le az egész esküdt széket, a hűvösön ülhetnéd le egész hátralévő életedet!
-Nagyon jól tudod, hogy nem rajtam múlt!-kelt ki magából Byrn.- Ha a kísérlet működött volna nem lett volna semmi ami az utunkba állhatna!
- Úgy ahogy mondod: HA működött volna! - mondta Mrs. van Holt, és végre szembe fordult Byrnnal.Az asszony jó tíz centiméterrel alacsonyabb volt a férfinál.
- Tudja már hol csúsztunk el?- kérdezte körmeit vizsgálgatva Felton. Láthatóan unatkozott.
- Nem, de jelenleg csak három osztályom dolgozik az ügyön! Ha sikerül rájönnöm, hol hibáztunk, az egészet újraformálhatnánk! Olyan fegyvereket gyárthatnánk egyszerű emberekből amivel mi uralhatnánk a világot!- Byrn teljesen beleélte magát a dologba. A szíve a világuralom gondolatára olyan hevesen kezdett dobogni, hogy csaknem szívrohamot kapott.
- Na és, hogyan, kikkel, miből?-kérdezte Mrs. van Holt. - Ha jól tudom az a drága tizenkettes-e az a tökéletes tanulmány, már nem dolgozik neked! Rájött mindenre és hogyan is?
-Nem tudom, de nem is ez a lényeg! - mondta Byrn- Hát nem értik?! A lány a kulcs! Ha megtaláljuk őt, és visszafordítjuk a folyamatot...
- Na várjunk csak!- szóltközbe Felton- Vissza lehet fordítani a folyamatot? Az egészet?
Byrn érezte, nyeregben van. Ha sikerül Felton érdeklődését felkeltenie nyert ügye van.Lassan elmosolyodott.
-Ha még emlékeznek rá, volt egy kislány...
-A tizenegyes?
-Pontosan. Az ő képessége veri a többiét.
-Miért mit tud?- kérdezte Mrs. van Holt valamivel nyugodtabban.
-Agyhullámainak segítségével törli a tanulmányok képességeit. Feltehetőleg nem tudja mi az ő képessége.- Byrn hatásszünetet tartott.
A másik kettő kissé értetlen arcot vágott.
Végül Felton megszólalt.-Azt mondja, hogy a kis vörös, és a tizenkettes a nyitja mindennek?
- Igen.
-Akkor van egy rossz hírem: a kiscsaj úgy körülbelül fél órája megszökött.
Emily Christine
USA Mexico város szombat este 8 :13
Emily kilesett a házsarok mögül. Az utcákon sehol senki, a lámpa fénye megvilágította a könyvtár magas, fehér sziluettjét. A templomtorony órája szerint még 17 perce volt zárásig. Ha most nem cselekszik, nem lesz több ilyen alkalma. Emily körülnézett, majd amikor megbizonyosodott róla, hogy senki sem figyeli, futásnak eredt. Pillanatok alatt átért a kereszteződésen, felrohant a könyvtár fehér márvány lépcsőin, feltépte az ajtót és bement. Hátát nekivetette a kopott faajtónak, várta, hogy lélegzethez jusson. Amióta meglépett jóformán csak futott. tegnap délben evett utoljára, inni pedig reggel ivott egy kortyot. A nagy melegben szörnyen legyengült, és este felé a hidegben még jobban. Jobbjára az adrenalin és a bosszúvágy hajtotta. A lány gyorsan eliszkolt a könyvtáros nő pultja előtt, szerette volna, ha minél kevesebbet jegyez meg belőle.
Megindult a hosszú könyvsorok között, egy számítógép után kutatva. Végül egy kis fehér csipke függönnyel fedett ablak alatt talált rá. Emily hátranézett, meg akart bizonyosodni róla, hogy a nő a pultnál nem figyeli. Olvasott. A kislány odalépett az ablakhoz, és két ujjának hegyével elhúzta a függönyt, éppen hogy csak akkora rést hagyva, hogy kilásson. Az utcán leparkolt egy kocsi és három alak szállt ki belőle. Ezek az emberek tartották fogva.
- Francba-suttogta maga elé.
Lezuttyant a kis székre a gép elé, és megnyitotta az internet ikont. Előkapta a zsebéből azt a kis cetlit, amit
egy kis kínai fazon nyomott a kezébe. A papírdarabon három e-mail cím állt. Ha hihet annak a Chan figurának három másik tanulmányt találhat meg a segítségével. Viszont ha nem bekasznizzák. Megint. És akkor majd megint megszököm, próbált Emily önbizalmat önteni magába. A három fickó a szemközti háznál beszélgettek egy vénemberrel. Emily-nek sietnie kellett. Gyorsan bepötyögte a három címet.
Címzett: TimGarage@windowslive.com;SarahPenicket@windowslive.com,JessicaScott@windowslive.com(Vajon a szökésben lévők miért használnak e-mail címet?, gondolkodott el Emily)
Üzenet feladója: 11estan.
Üzenet szövege: Segíts legyőzni az NHT-t, ne küldj választ, figyelnek! Ez NEM trükk! Találkozzunk három nap múlva Seattle-i Roy St Coffee & Tea-ban. Pontban délben találkozunk.
Emily elküldte a mailt, és kijelentkezett. Kilesett az ablakon, de követői, már nem voltak kint. Biztos bementek ahhoz a vén szivarhoz, gondolta a lány. Abban a pillanatban beléptek valakik a könyvtárba:
- Jó estét!
Emily-nek elakadt a lélegzete.
- Segíthetek uraim? - érdeklődött a könyvtáros nő rekedtes hangon.
- Igen, nem látott véletlenül erre felé egy kislányt? Kicsi, vörös hajú
Emily térdre ereszkedett, és mászni kezdett a hátsó ajtó felé. Ha ezek most megtalálják neki annyi.
- Mhh...-gondolkodott el a nő. - Nem tudna egy kicsit pontosabb leírást adni?-kérte a férfiakat.
Emily félig felegyenesedett, úgy igyekezett mielőbb meglépni.
- Egy vörös ing volt rajta, kis barna zekével, farmerban van.
Na, persze! Volt is ideje megjegyezni három négy hét alatt, forgatta mérgesen szemeit Emily. Végre elérte az ajtót.
- Na és miért keres három férfi az éjszaka közepén egy kislányt?
Ez az fogj csak gyanút! gondolta Emily. Lassan lenyomta a kilincset, nyílj ki, kérlek nyílj ki! rimánkodott. A lány nekifeszült az ajtónak az engedett.
- Az nem a maga dolga!-vágta rá megfontolatlanul a gengszter.
Emily kiosont a könyvtárszobából, a sötét folyosóra, ami a hátsó kijárathoz vezetett. A lány már csak beszélgetés foszlányokat hallott. A folyosó végén baloldalt egy kis szobából egy tévé hangjai szűrődtek ki. Emily a falhoz lapult, és benézett a helyiségbe. Egy biztonsági őr aludt bent kezében kávés bögre. Emily belépett a szobába és kivette a kezéből a bögrét. Ha az leesett volna...Éppen le akarta tenni az asztalra amikor egy lövés dördült.
A bögre hatalmas csörömpöléssel ért földet.
A könyvtár szobában Eric Badelt leeresztette Desert Eagle-jét. A könyvtáros nő hullája szép lassan lecsúszott a padlóra.
- Te hülye!-ripakodott rá társa Donnie Craft.- Muszály volt kinyírnod?
-Túl sokat kérdezett.
És akkor csörömpölés hallatszódott.
-Hallottátok?-kérdezte Carl Higher.
-Mintha...-intett az ajtó felé Donnie.
Eric újra töltötte fegyverét, és megindult az ajtó felé.
Emilyn kitört a pánik, ész nélkül vágódott a kijárat felé, amikor egy lövedék száguldott el a füle mellett, és becsapódott az ajtó üvegén, kitörve azt.
Emily hátra kapta a fejét, és egyenesen szemközt találta magát üldözőivel. A kislány kirohant az ajtón.
Eric látta, hogy a lány kifut az ajtón, és jobbra kanyarodik. Rossz választás, jobbra csak a pótgenerátor van.
Szép nyugodtan elindult a kisvörös után.
Emily a fákkal övezett ösvény mentén futott, s egy drótkerítéshez érkezett. A lány megrángatta azt, de nem nyílt a kapu, át kell másznia. A kerítés jó két és fél méter magas volt, Emily éppen hogy csak megütötte a 152 centimétert. Emily beakasztotta a lábát a drótháló egyik lyukába, és megkapaszkodott a kerítés szélében.
Dögölne meg aki kitalálta ezt a kerítést, szitkozódott magában. Egyre feljebb és feljebb mászott, már éppen felért volna az akadálya tetejére, amikor valaki a bokájánál fogva lerántotta.
Donnie felugrott és elkapta a kislánybokáját, aki sikítva lezuhant.Eric és Carl körbe állta. Nem menekülsz!, gondolta.
-Ejnye-ejnye kicsi lány, így kell fogadni régi ismerőseidet?
Emily érezte, hogy kiment a bokája, semmi esélye nincsen elfutni. De nem fogja magát olyan könnyen megadni, valamelyiküket átviszi magával a másvilágra. Az egyik fickó már éppen lendítette az öklét, de Emily megragadta a csuklóját, és kicsavarta. Őt nem kapják meg olyan könnyen!
-ÁÁÁ-kiáltott fel fájdalmában Carl. -Tetves kis ribanc! Ez rohadtul fájt!
Donnie a lány háta mögé került, és lefogta, de a kislány teljes erejéből rátaposott a lábára, majd hátralendítette a fejét, és betörte a fickó orrát.
Szívós a kis csaj, gondolta Eric. A lány most Ericre koncentrált, próbálta felmérni a helyzetet. Csak hogy Eric erre nem adott esélyt. Pisztolyát egyenesen a vöröskére szegezte.
Emily megtorpant. Egy stukerral szemközt nem túl okos dolog ugrálni.
-Figyelj rám!-kérte a pasas-Nem kell így végződnie, megadhatod magad,és akkor nem kell meghalnod.
Csakhogy Emilyt nem abból a fából faragták;
-Akkor inkább lőj le! - fintorgott.
-Szíves örömest megtenném, tudod, de akkor kibeleznének szóval. - a pasi elharapta a mondatot. Nem is kellett befejeznie.
Emily már tudta, hogy nem fogja lelőni. Nekiugrott a fickónak, és elestek.
Eric meg sem lepődött amikor a kis csaj rávetette magát. A lány súlyától hanyatt estek, és a fegyver arrébb csúszott a porban. Eric próbálta magáról lerázni a lányt, de az kirántotta abűnöző övéből a bicskáját.
- A rohadt életbe!-káromkodta el magát Eric.
A lány már emelte a kezét hogy leszúrja, de a férfi még időben elkapta a csuklóját, és kesztyűs kezével megragadta a kés élét.
Emily igyekezett elvenni a kést a fickótól, de az egyértelmű erőfölényben volt. A lány teljes erejéből húzta a bicska nyelét, végül hirtelen üldözője ellökte magától a lány kezét, és bemosott egyet meglepett ábrázatába.
Emily oldalt leesett a fickóról. Feltérdelt, de a férfi elkapta sérült bokáját, és visszarántotta. Emily felkiáltotta fájdalomtól. A bűnöző húzni kezdte a lányt. És akkor Emily észrevette a pisztolyt. Testének utolsó erejével ugrott egyet, és elkapta a fegyvert.
Eric-be belehasított a félelem. A lány 152 centis létére nem kispályás, úgy lelövi mint a huzat. férfi elengedte a kislányt, és felpattant. A lány is feltápászkodott, remegő kezében alig bírta tartani a fegyvert. Egy pillanatig tétován farkas szemet néztek, aztán Emily meghúzta a ravaszt. Csakhogy az nem Eric fejben állt meg.
Hanem a pótgenerátorban.
A robbanást négy sarokkal odébb is lehetett hallani.
2011. március 12., szombat
Prológus
EZ AZ AKTA SZIGORÚAN CSAK A NEW HAMPSHIRE TECHNOLOGY KFT. TULJADONÁBAN MUNKAVISZONT FOLYTATÓ, NYOLCAS, VAGY ANNÁL MAGASABB BIZONSÁGI SZINTEN LÉVŐ ENGEDÉLYT BIRTOKLÓ SZEMÉLY TEKINTHETI MEG.
AZ AKTÁT TILOS
●bármilyen módon sokszorosítani
● az épületből kivinni
●illetéktelenek hozzáférési engedély nélküli bemutatása
● engedély nélküli felhasználása!
TANULMÁNY NYILVÁNTARTÁS |
1. tanulmány: Medlaine Back
Kor: 13
Vallomása:
Nevem Medlaine Back. Apám benzinkutas, anyám prostituált. 6 éve Találkoztam egy szimpatikus lánnyal, beszélgettünk, felajánlotta, hogy haza kísér. Mivel nem volt barátnőm, beleegyeztem. A kapunknál leütött. Egy laborban tértem magamhoz. Utolsó emlékem, hogy belém szúrtak egy furcsa fémes színű folyadékkal teli fecskendőt.
Tanulmány képessége: gondolatbefolyásolás
Lakhely: Texas
Minősítése: Halott
2 tanulmány: Bobby Jacob
Kor: 13
Vallomása: A nevem Bobby Jacob. Apám munkanélküli, anyám pultos. Egyszer anyám munkahelyén ücsörögtem, mikor odajött egy korombeli lány. Beszélgettünk, aztán felajánlottam, hogy haza kísérem, mert kint már sötét volt.
A „kapujukban” leütött.
Tanulmány képessége: Röntgenlátás
Lakhelye: Midland
Minősítése: Halott
3 tanulmány: Kristan Deolovelo
Kor:14
Vallomása: A nevem Kristan Deolovelo
Apám meghalt, anyám takarítónő.
Találkoztam egy korombeli lánnyal. Hazakísértem. Leütött.
Egy laborban tértem magamhoz, az utolsó emlékem az, hogy belém szúrnak egy tűt, aztán teljes űr.
Tanulmány képessége: Levitáció
Lakhelye: New Orleans
Minősítése: Halott
4 tanulmány: Michael C. Robb
Kora: 14
Vallomása: A nevem Michael C. Robb.
Apám bokszoló, anyám munkanélküli. Találkoztam egy korombeli lánnyal. Hazakísért, leütött. Egy laborban tértem magamhoz, az utolsó emlékem hogy elém szúrnak egy tűt.
Tanulmány képessége: agyhullámok általi tárgymozgatás.
Lakhely: Montana
Minősítése:Halott
5. tanulmány: Coryna C.L. Lewis
Kora: 13
vallomása: A nevem Coryna Lewis. Apám földművelő, anyám elmebeteg. Egyszer hazafelé úton találkoztam egy korombeli lánnyal. Én voltam a suli ügyeletes lúzere, csodálkoztam, hogy megszólított. Beszélgettünk, egészen megkedveltem. Hazáig kísért, ott leütött.
Tanulmány képessége: molekula szétválasztás.
Lakhely: Montana
Minősítése: Halott
6 tanulmány: Sarah Angie Lawn
Kora: 14
Vallomása: A nevem Sarah Lawn. Apám mozgássérült, anyám halott. Egyszer találkoztam egy lánnyal. A suli kapujában várt. Megszólított. Megrémített, volt valami a szemében. Le akartam rázni, de leütött.
Tanulmány képessége: Gyógyítás
Lakhely: Nagy Britannia
Minősítése: Szökésben
7 tanulmány: Christian Blackatt
Kora: 14
Vallomása: A nevem Christian Blackatt. Apám nem ismerem, anyám meghalt. Árvaházban nevelkedtem, gyűlöltem ott lenni. Folyton balhéztam, sokszor voltam büntetésben. Egyszer jött egy új lány. Megkedveltem. Elszöktünk, hátulról leütött.
Tanulmány képessége: emberfeletti erő.
Lakhely: Utah állam.
Minősítése: Szökésben
8 tanulmány:Brett Jenkins
Kora: 14
Vallomása: A nevem Brett Jenkins
Apám birkózó, anyám prostituált. Egyszer találkoztam egy korombeli lánnyal. Csinos volt, és mindig is nagy nőcsábász voltam. Hazakísértem, ott leütött.
Tanulmány képessége: Éles érzékek
Lakhely: USA
Minősítése: Halott
9 tanulmány: Josline Scott
Kora: 14
Vallomása: A nevem Josline Scott.
Apám díler, anyámat nem ismerem. Egy nap apám egyik díler haverja, aki szemet vetett rám, meg akart erőszakolni. Sikítottam, de bevonszolt egy sikátorba, és befogta a számat. Oda jött egy lány. Gyorsan lerendezte a pasast. Csak sajnos aztán engem is.
Tanulmány képessége: gondolat átvitel
Lakhelye: USA
Minőítése:Szökésben
10 tanulmány: Rikkie Lawson
Kora: 13
Vallomása: A nevem Rikkie Lawson.
A nővérem nevelt, szüleim halottak. Egyszer találkoztam az iskolámban egy lánnyal gondoltam új, mert még nem láttam, beszélgetni kezdtünk. Hazáig kísértem, mert eltévedt volna.
Leütött a kapujukban.
Tanulmány képessége: gondolatolvasás
Lakhelye:Utah
Minősítése: Szökésben
11 tanulmány: Emily Kristine
Kora:12
Vallomása: A nevem Emily. Apám idegbeteg, anyám takarítónő.
Az iskola lépcsőjén vártam, hogy értem jöjjön. Késett, mint mindig. Odaült mellém egy lány. Beszélgettünk az életemről. Meghallgatott. Egy idő után kitört belőlem a kérdés; „Anya mikor jön már?!” mire a lány azt válaszolta fájdalmas arccal: „Sose.” Meg akartam kérdezni mire gondol, de leütött.
Tanulmány képessége: teljes tanulmányi programtörlés
Lakhelye: Észak-Amerika
Minősítése: Eltűnt
12 tanulmány: Cameron Charston.
Kora:14
Vallomása: A nevem Cameron. 13 éves koromban elkövettem egy nagy hibát. Beálltam az NHT-hez.
Egy plázában ébredtem úgy, hogy fogalmam sincs, ki vagyok. Csak egy táska volt mellettem, annak a bilétáján volt a nevem. Körbefogott pár öltönyös, ők löktek a földre, így vertem be a fejem. Beadták nekem, hogy hozzájuk tartozom, közben pedig ellenük harcoltam. Mivel nem emlékeztem hittem nekik. Beültem a kocsijukba, és elvittek egy földalatti bázisra, felül katonai támaszpont volt. Elmagyarázták mit kell tennem; becserkészem nekik azokat az embereket, akiket kijelölnek, vagy meghalok. Engedelmeskedtem. Nem tudtam mire kellenek nekik a 13-14 éves gyerekek, de egy idő után kezdtem sejteni, hogy nem jóra. Aztán egy reggel úgy ébredtem, hogy mindenre tisztán emlékszem, a szüleim halálára, és hogy azok ölték meg őket, akiknek dolgozom, és hogy kíséretezni akarnak ártatlan gyerekeken. A tanulmányok, ahogy ők nevezték őket, egy teremben voltak öntudatlan állapotban voltak összezárva. Ki akartam őket szabadítani, de elkaptak, és én lettem a tizenkettes tanulmány. Én kaptam a legsúlyosabb képességet; közel 500.000 féle módon tudok gyilkolni. Eddig azt sem tudtam, hogy ennyi fajta gyilkolási módszer létezik, most meg, ha megnyomnak egy gombot, ölök, mint a gép. Mert azok vagyunk mi mind. Gépek.
Tanulmány képessége: gyilkolás mesterfokon
Lakhelye: -
Minősítése: Fokozottan veszélyes!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)